Normális, ha 15 éves szeretnék lenni?

Szerintem örülj neki, hogy most már jó életed van. És az ember általában 15 évesen nem dolgozik, mivel hivatalosan nem is teheti.

Az az időszak már elmúlt, most úgy néz ki meg is kaptad, és a továbbiakban is van esélyed egy jobb életre.

Ennek örülj.

Nekem egy baleset miatt kimaradt 1 év az életemből. Addig nem voltam közösségben a családomon és az orvosokon kívül. Meg mondhatni nem is éltem akkor. Egy jó történetem nincs akkorról, míg mások annnyi idősen mint én akkor (14) sok mindent megtapasztaltak .

Nekem ez később adatott meg, de a lényeg hogy már jól vagyok, és pont nem érdekel, hogy ha nem 14 évesen volt az első csókom,mint sok lánynak, hanem csak később pár évvel.

Rájöttem, hogy nem is szabad hasonlítgatni magunkat másokhoz. Ez a legnagyobb butaság, hogy pl xy már ennyi idősen férjnél volt, gyereket szült, én meg még sehol nem tartok az életben.

Kit érdekel? A saját életed, te alakítsd. Ha most jól érzed magad, ne foglalkozz azzal, hogy másnak ez hamarabb adatott meg.

Hasonlo helyzetben voltam en is. 28 vagyok es a mai napi neha eljatszok a gondolattal, olyanokat képzelek es álmodozok, hogy tizen éves vagyok, a szüleim normális, kedves, szorgalmas, dolgozó emberek, gondoskodnak rólam, szép lakásban lakunk és anyám mos, főz, takarít.

Elég szomorú, hogy ezek más embernek alap dolgok, nekem meg ilyenek csak az álmaimban vannak!!! :,,( pedig nem milliardokrol, villáról, sportkocsiról beszélünk, hanem csak szimplán NORMÁLIS, ÁTLAGOS DOLGOKRÓL... Hát, ez van, mi szerencsétlen sorsúak legalább nagy fantáziával lettunk megáldva :)

"Hát, ez van, mi szerencsétlen sorsúak legalább nagy fantáziával lettunk megáldva :)"

Pontosan ez az, vagyis valami hasonló. Jómagam is hasonló körülmények között nőttem fel. Habár akkoriban pokoli rossz volt, most nem bánom, mert adott egy szemléletmódot. Megtudok becsülni olyan dolgokat, amik másoknak a legalapabb dolgok közzé tartoznak. Láttam a nem követendő példát. Van életcélom, van amiért éljek. Ami nem öl meg, az megerősít (ha nem omlasz össze szellemileg)! Ha nem az lett volna anno, akkor lehet, hogy most én is egy ilyen kis sírkánozó izé lennék, aki férfi létére több órát áll a tükör előtt meg sorba a fodrásznál, hogy elkomolytalankodja az egész semmitérő életét. Úgy hiszem ezt a féle gondolkodásmódot hívják optimizmusnak. A jó oldalát lásd a dolgoknak. Ne a sötét és fájdalmas részt lásd, hanem gondold át, hogy hogy vezetett ez ahhoz, ahol most vagy. Ragad meg azt a múltban, ami miatt elégedett vagy a mostani életeddel. A lehető legrosszabb dolgoknak is van pozitív oldala, ezt kell mindig meglátni. Természetes, ha néha elgondolkodsz a rossz részeken is, de ne az uraljon. Örülj annak, hogy erős vagy. Az élet a kezdetektől őrölt, de nem tudott megtörni, ezt lásd a múltban, ne a veszteségeket.