Mi van velem? Mit tegyek?

Nem tudom, hogy miért vagyok ilyen, de már körülbelül 3 hónapja folyamatosan lehangolt vagyok, nem tudok örülni semminek. Úgy érzem magányos vagyok, pedig rengeteg barátnő vesz körül. Úgy érzem, nem értenek meg, mert nem is. Nem értik mi van velem, miért csinálom azt amit, miért sírok és miért nem vagyok olyan mint régen. Teljesen megváltozott az ízlésem, olyan zenéket hallgatok, ami idősebb mint én (jóval). Folyamatosan csak a könyveimbe temetkezek, és elképzelek magamnak egy szebb, jobb világot. Nem tudok megnyílni az emberek előtt, semmilyen téren. Rontottam az iskolai átlagom, mert nem tudok koncentrálni a tanulásra. Vagy túl keveset, vagy túl sokat alszom (vagy 3-4 óra, vagy 12-14). Akkor is fáradt vagyok, ha átalszom a fél napot. Kollégista vagyok, és egyszerűen nem bírom az iskolát és azt, hogy az osztálytársaimat látom a hét 5 napján és 24 órában. 1 hónap alatt 6 kilót híztam, pedig ugyanannyit eszem mint eddig(sovány alkat vagyok, mindig 49-50 kg körül volt a súlyom és amikor akartam akkor egy kilót sem tudtam hízni). Idegesít, hogy minden barátnőmet meghallgattam és tanácsot adtam nekik, de most már nem megy. Mintha minden pozitív energiámat szétosztottam volna, de én nem kaptam volna egy kicsit sem. Szeretet hiányom van, és azt érzem, mintha a mellkasom közepén egy nagy űr lenne. Szeretek fájdalmat okozni magamnak (nem vagdosom magam, nem szeretném megijeszteni a szobatársaim/anyukám/tesóim). Idegesít, hogy nem veszik észre, hogy valami nincs rendben velem, pedig nem is szeretném, hogy észre vegyék. Nem szeretném. Mindig csak azt hallom, hogy "miért nem mondod el mi a baj?" és ha mégis elmondom, akkor csak bólogatnak és "ahá"-znak, és úgy tesznek mintha értenék. Szüleim elváltak és anyukámmal, mostohaapámmal és 3 testvéremmel élek szegényebb körülmények között. Mostohaapám börtönben van (nemsokára szabadul, de ártatlanul van bent, mert belekeverték valamibe.) Folyamatosan inni és cigizni szeretnék, de mégsem. Nem ittam egy kortyot sem és egy szál cigit sem szívtam el, pedig nem kevés rejtőzik a szekrényemben. Unom, hogy monoton az életem. Folyamatosan csak -suli,koli,alvás-. hétvégén hazamegyek olvasni és várom, hogy visszajöjjek, de mégsem. Gyenge vagyok mert nem alszom, és mert minden ok nélkül sírhatnékom támad(és ilyenkor muszáj elfojtanom). Mindenki mindig azt mondja, hogy szép vagyok és hiszek is nekik, mégis minden fiú átnéz rajtam. Utálom, ha előttem csókolóznak mert nem bírom látni és hallani. Mindent megpróbáltam, hogy ne legyek ilyen. De a figyelmemet semmi más nem köti le az olvasáson kívül, de sajnos ez a tanulás rovására megy. Félek, mert még csak 6 hónapja vagyok kollégiumos és ennyire nem bírom, de nem adhatom fel, mert ez a nekem való suli. Szegényebbeknek való, mert rengeteg támogatást kapok és úgy érzem ezzel leveszem egy rész terhemet anyukám válláról. De akkor sem bírom. Valami nincs rendben velem. De mi? Mi a bajom? Miért csinálom ezt? Miért nem tudok aludni? Miért fáj a fejem? Mit csináljak, hogy rendbe jöjjek? Nem szeretnék magammal húzni senkit. Őszinte véleményeket kérek, és ...és...szeretném ha valaki megértene. Köszönöm előre :')))