Mihez kezdjek így? Mi értelme így élni?

Nekem pont ugyanez a problémám, ami igaz még teljesen nem oldódott meg, de dolgozom rajta. Ennek ellenére sikeresen leérettségiztem, majdnem kitűnőre. Bár nagy kihívás volt a szóbeli része... Nem azért mert nem tudtam az anyagot, hanem mert sok ember előtt beszélni mindig is frusztráló volt a számomra.

Most itt vagyok, dolgozó emberként, és még mindig ezzel szenvedek... Sőt, mi több a munkám is 100%-ban vásárlóközpontú! Ehhez társul, hogy olyan külföldi országban élek, aminek az atmoszférája szépen lassan megöl, nem szeretek itt lenni. Depressziós vagyok és lusta, s ha ez nem lenne elég, még evési zavarral is küszködök.

Én is a meditációban látom a megoldást illetve a művészetekben. Mindegy milyen ágazatáról legyen szó. Engem például a fotóművészet köt le, imádok képeket készíteni és motivál, hogy profivá fejlesszem magam. Ilyenkor ki vagyok cserélve.

De ez csak az én példám, bárkinek lehet akámilyen hasonló hobbi, ami feldobja. Szóval mindenképp próbálj olyan elfoglaltságot találni, ami leköt, feltölt energiával, és szereted csinálni. Legyen az bármi.

Az emberekhez való viszony megoldása pedig talán ez a "kutyaharapás szőrével" módszerben rejlik... Próbálj meg többet lenni olyan emberek társaságában, akiket szeretsz / jól érzed magad velük, ha pedig ilyen nincs, akkor próbálj keresni ilyen egyéneket! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, hiszen én is inkább elbúkjnék egy barlangba, minthogy emberek között legyek, de akkor csaj súlyosbodna ez a probléma.

Remélem tudtam segíteni.

Mindenestre kitartást, szerintem van kiút.