Mit kezdjek ezzel a helyzettel? Van értelme reménykednem?

Nemrég ért véget egy 3 éves kapcsolatom,úgyhogy hiába nem nagyon akarom még magamnak is beismerni,de még azért csak sebezhető vagyok érzelmileg.

Megkeresett a legelső szerelmem(szexben is elsők voltunk egymásnak),akivel tulajdonképpen csak azért ért véget a kapcsolatunk,mert kénytelen voltam elköltözni az ország másik végébe apukámhoz és fiatal korunk miatt anno elég bajos lett volna a távkapcsolat. Pár hete az anyukája kitalálta,hogy igazán meghívhatnának egy ebédre hozzájuk,mert szeretné tudni,hogy milyen életem van,milyen nővé cseperedtem a hosszú évek alatt(konkrétan 9). Nagyon kedves tőle:) Legközelebb április közepén tudunk találkozni,mert én más városban vagyok egyetemista,az exem meg külföldön dolgozik,így ritkán jár haza.

Üzenetben tartjuk a kapcsolatot,flörtölgetünk,várjuk,hogy megint találkozzunk. Ő az egyetlen olyan exem,akire szeretettel gondolok,és elárulta,hogy ő is így van vele,szép kapcsolatunk volt. Ő nagyon korrekt pasi,igazi jólnevelt úriember volt régen is és most se változott.

Elmesélte,hogy bár nagyon megéri neki kint dolgozni,de emiatt a szerelmi élete kész csőd,mert nyilván nehéz úgy egy komoly kapcsolatot fenntartani,hogy ritkán jár haza és a munkája is olyan,hogy nem marad sokáig egy helyben,sűrűn kell költöznie. Így elhatározta,hogy bár ez ellenkezik a személyiségével,de megpróbál nem belebonyolódni egy kapcsolatba.

Viszont most meg már abszolút nem tudom követni,hogy hogy álljak ehhez az egészhez,mert sokszor írja,hogy túlságosan érdeklem ahhoz,hogy csak "ellazázzuk" majd a találkozást,mert szeretne úgymond újra megismerni,közel kerülni hozzám.

Ezek miatt néha elgondolkozok rajta,hogy milyen jó lenne újra egymásra találni,meg hasonlók... Félek,hogy olyan valamibe élem bele magam,ami majd fájdalmas lesz. Elejtettem már neki 1-2 gondolatot az egymásra találással kapcsolatban(nem ennyire konkrétan) és nem zárkózott el vele kapcsolatban,sőt ő is továbbfűzte a gondolatokat.

Mi van,ha a találkozó(k) után megint beleszeretek? Tudom,nem használna ki,mégis ottvan az a kijelentése is,hogy nem akar bonyolódni,de ennek ellent mond pár megnyilvánulása,amit ő is elismert.

Találkozzak vele? Vagy előzzem meg a bajt és ne kínozzam magam?

Tuti zavaros a sztori,de már nagyon fáradt vagyok értelmes gondolatmenetekhez...