Mennyi pénzt lennél hajlandó összetépni és elégetni?

19-es vagyok.

Egyébként a mi esetünkben én nem kértem ilyesmit, hogy tépje össze, teljesen máshogy került rá a sor. Rendelt valamit a neten ilyen összegben, és nagyon rossz minőségű árut kapott, és azon vesztünk össze, hogy én korábban le akartam beszélni a dologról, de ő nem hallgatott rám.

> Az illető azt kéri tőled, hogy semmisíts meg 500 vagy 1000 Ft- ot a szeme előtt hogy ezzel bizonyítsd, nem a pénz a legfontosabb. Nem tennéd meg érte?

Jaj-jaj, de nem ám. Ha szeretsz, széttépsz egy ezrest. Ha szeretsz, akkor elmosogatsz. Ha szeretsz, nem találkozol a barátaiddal… Ez színtiszta érzelmi zsarolás, amit a kezdetekkor meg kell állítani, mert csak rossz dolgok születnek belőle, általában csak eszkalálódik ez a jelenség, ami végül sem neki nem jó, sem nekem nem jó, és általában a környezetünkben élőknek sem jó.

Nem szakítanék vele kapásból, de erősen elgondolkodnék azon, hogy valóban ő-e a társam. Ez társ bízik benned, elfogadja a szavaidat, a tetteid alapján ítél meg. Ha igazán társam valaki, akkor olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem akar olyanná tenni, mint ami neki tetszik, és nem kér bizonyítékokat erre. Lehetnek fenntartásai, félelmei, reményei, azzal nincs is gond, de az életben legyenek ezek bizonyítva. Sőt ha megtenném neki, azzal azt bizonyítanám, hogy pusztán érzelmi okokból, csak hogy jó színben tüntessem fel magam, bevágódjak valakinél, ezért képes lennék ésszerűtlen tettekre is. Az a gond, hogy tudat alatt ez benne csak még több bizalmatlanságot fog szülni, mert mi van, ha nekem megtetszik egy másik lány? Akkor is ésszerűtlenül, elveket megtagadva fogok cselekedni, mondjuk elválok tőle a másik lányért? Ez nem így működik.

Valószínű elbeszélgetnék erről vele. Az megint más, ha azt mondja, hogy hallott egy akcióról, hogy mondjuk élelmiszert gyűjtenek valahol, azoknak, akik tényleg rászorulnak. Ha azt mondja, hogy ő bedob x összeget, vagy neadjisten megkérdezi, hogy nem tudnék én is segíteni, akkor azt mondom, hogy örömmel, akkor is ha erre meg sem kér. Ha jó célja van ennek, ha értelme van, akkor úgy is megteszem, ha az nem az én elhatározásom. Pontosabban akkor, ha ez saját elhatározásommá tud válni. Simán beszállok egy tízezressel is, ha nem kíván ésszerűtlen lemondást, és van rá lehetőségem. (Hasonló történt velem.)

> Amikor a gyűrűt felhúzod az ujjára, annak sincs értelme. Amikor virágot veszel neki, az is csak jelképes.

Annál egy kicsivel többről van szó. Pont azért, mert ezt önszántából teszi meg az ember. Elveszek valakit feleségül, ha szeretem annyira, hogy elkötelezzem magam mellette, hogy ha biztos vagyok benne, hogy jóban, rosszban mellette tudok és akarok maradni. Ha önként határozom el magam erre, akkor erősítheti bennem ezt az elhatározást, tétje lesz azáltal, hogy mások előtt felvállalva, másokat tanúnak hívva *önszántamból* teszek erre ígéretet. Ettől lesz tétje, ettől lesz jelentősége a dolognak, nagyobb jelentősége, mint szinte mindennek.

Virágot is *önszántamból* veszek, ha úgy gondolom, hogy ez másnak örömet okoz. Ha viszont más kéri számon ezt rajtam, anélkül, hogy magamnak ez eszembe jutna, akkor valami nagyon nincs rendben. Az hazugság lenne tőlem, zsarolás, rám erőszakolt elvárás lenne a másiktól.

Én racionális, saját személyiséggel rendelkező ember vagyok. Ha a másik ezt nem fogadja el, ott gondok vannak. Ha valami olyasmit kérnek tőled, amit magadtól nem tennél meg, és raconális indokok sincsenek rá, nem teszi jobbá senki életét, akkor menekülj. Ha az aktuális párkapcsolat felrúgása kell hozzá, hát rúgd fel, ez csak ideiglenes állapot. Ez nem jelenti azt, hogy nem alkalmazkodhatsz máshoz, de ezt önszántadból, ésszerű okokból, saját belátásból kell megtenned, különben hazugság lesz, amit csak meg fogsz bánni.

Na ez egy elv. Ez egy komoly elv, ami alapján meg kell ítélnem a saját tetteimet. Ezt nem lehet csak a másik két szép szeméért felrúgni. Nem, egy fillért sem semmisítenék meg azért, hogy másnak bármit is bizonyítsak. De az életemet is feláldozom, ha annak célja, van, ha szükséges ezt megtenni.

Még egy félig offtopic, de fontos gondolat. Hasonló ez ahhoz, mikor valaki mondjuk azt mondja, hogy nem mersz fél percig csukott szemmel biciklizni.

Nem, ettől nem leszel bátor. Ez nem bizonyítja a bátorságodat. Barom van, ha ok nélkül megteszed. Az ember fél. Kell is félelem, mert ez jelzi azt, hogy mit kell elkerülni. Aki nem fél, azt pszichiátriára kell vinni. Az persze nem jó, ha valaki racionális okok miatt nem tudja kezelni a félelmét, ha a félem dönt egy adott helyzetben, és nem ő. De a félelemnek fontos szerepe van az ember életében.

A bátorság tehát nem a félelem hiánya. A bátorság a megfelelő dologtól való félelem. Aki mondjuk harcba indul egy ügyért, az nem azért teszi, mert nem fél a haláltól. Dehogynem fél. De jobban fél attól, hogy tétlenségével engedi, hogy a világ igazságtalanabb hely legyen. Jobban fél attól, hogy mások, többek, ártatlanok élete válik rosszabbá, csak mert mentette az irháját. Jobban fél becstelenül élni, mint igaz ügyért meghalni. A bátorság a fontos, nemesebb, örökebb dolgokban gyökerező félelem. Az, ha minden tét nélkül biciklizel fél percig csukott szemmel, az kizárólag azt bizonyítja, hogy ökör vagy, és hogy számodra a félelem nem jelent semmit. Igen ám, de akkor az igazságtalanságtól való félelem sem fog semmit jelenteni.

Ugyanígy az, ha egy pénzt mondjuk felgyújtasz, az nem azt bizonyítja, hogy számodra fontosabb elvek és eszmék is vannak a saját anyagi javaidon felül. Azt, hogy ez így van, azt az fogja bizonyítani, ahogy ezekért a magasabb, nemesebb elvekért, eszmékért cselekszel. Az, hogy neked nem számít annyira a pénz, az önmagában nem erény. Az erény, ha számodra vannak ennél fontosabb dolgok. De csak és kizárólag ezen fontosabb okok miatt szabad, hogy félretedd a másik – amúgy teljesen jogos, természetes – mozgatórugódat.

A pénz fontos. Függsz tőle, és ettől nem tudod elvonatkoztatni magad, mikor nem tudod miből fizetsz ki egy számlát, vagy ha kifizeted, akkor nem tudod, hogy miből fogsz kenyeret venni holnap. Ezt leginkább akkor tapasztalod meg a bőrödön, mikor anyagi problémákba ütközöl. Ha neked nem volt ilyen problémád még, akkor szerencsés vagy.

A pénz viszont nem a legfontosabb. Vannak elvek, célok, amik fontosabbak, mint a pénz, vannak dolgok, ahol másodlagossá, harmadlagossá válik a pénz. Egy bagatell példa: ha megveszel egy üveg bort, akkor jól jársz el, ha nem a legolcsóbbat veszed meg. Fontos az is, hogy kit támogatsz azzal a megvett borral, fontos a minőség, fontos az, hogy ne egy összepancsolt alkoholtartalmú, akár az egészségre ártalmas löttyöt vegyél meg és igyál meg, hanem egy jó minőségű, szőlőből készült igazi bort. Akkor is, ha az történetesen drágább, akkor is, ha emiatt ritkábban teheted ezt meg. De ez nem jelenti azt, hogy normális dolog 1 dl teljesen átlagos bort megvenni 5000 Ft-ért. Van anyagi szempont is, nem az elsődleges, de vannak ilyen szempont, amit a *megfelelő* súllyal kell a mérlegre rakni.

Mondok egy analóg példát. Fontos az is, hogy milyen időjárás van kint, hogy meleg van-e, esik-e az eső. Nem a világ legfontosabb dolga, de fontos, alkalmazkodnod kell hozzá, alkalmasint a döntéseidnél mérlegelned kell ezt a tényezőt is. Ha hideg van, vegyél kabátot. Van, ami fontosabb. Ha pl. a barátnőddel sétálsz, ő fázik, akkor leveszed a kabátodat, ráadod, akkor is, ha ezzel egy apró áldozatot hozol, és te fogsz fázni, alkalmasint megfázni. De van valami fontosabb, ami miatt ezt megteszed. Mondjuk úgy, van nagyobb súly is amit a döntésed mérlegére ráraksz.

Ha viszont valaki azt akarja veled bizonyíttatni, hogy számodra a hideg nem fontos, és ezt bizonyítandó azt akarja, hogy egy szál pólóra vetkőzz a hóesésben, az az ember nem akar neked jót. Ez nem szolgálja senkinek sem a javát. Ekkor a te jellemhibád, ha ezt mégis megteszed. És nem, ez nem azt jelenti, hogy neked fontosabb az időjárás, mint az ember, mondjuk az az ember, akiért belemész ebbe a hülyeségbe. Ha te ezt akarod ebből kiolvasni, akkor valamiért neked fontosabb azt a képet festeni magadról, hogy a hideg pl. neked egyáltalán nem fontos. Ez pedig ugyanúgy hiba, mintha a legfontosabb lenne a számodra.

Mindennek megvan a maga súlya, jelentősége, a dolgok között prioritás van. Ha valamit nem a megfelelő prioritással kezelsz, ha nem a megfelelő helyen van ebben a prioritási sorrendben, az akkor is baj, ha túlértékeled, és akkor is, ha alulértékeled. Mivel sokan vannak, akik túlértékelik, lehet az a hamis benyomásod, hogy a te alulértékelésed erény, pedig önmagában nem az.

> Ha 8 órás munkával kapnátok 20 ezer Ft-ot, akkor mit gondolnátok?

Megint csak az a kérdés, hogy milyen célja van annak a munkának. Épp most vagyok túl egy kb. 25-30 órás munkának, amiért egy fillért nem kaptam, de azt gondoltam, hogy a cél nemes, ha én nem teszem meg, amit tudok, akkor az a cél nem valósul meg. Mivel volt szabadidőm, mivel mást nem tudok, aki megtenné helyettem, hát megcsináltam a dolgot ingyen és bérmentve. Nem azért, mert számomra nem fontos a pénz, hanem mert a cél fontosabb volt, mint a saját anyagi gyarapodásom.

Vagy adtam úgy kölcsön hónapokra pénzt, hogy – miért, miért nem, ezt nem akarnám részletezni – a hitelkártyámon -200 000 Ft volt az egyenleg, ami akkor több, mint kéthavi fizetésem volt. De fontosabb volt a barátság, fontosabb volt a barátom anyagi problémája, hogy ő ne essen ugyanabba a spirálba, ami az én problémámat okozta. Az én adósságomról persze ő semmit nem tudott. Már csak azért is adtam neki, mert úgy láttam, a helyzetet vissza tudom fordítani, vagy ha nem, hát nem attól a tízezer forinttól fogok az utcára kerülni, amit neki pár hónapra kölcsönbe adtam. (Viszont ha ugyanez a barátom azt várja el tőlem, hogy mondjuk dobja a Dunába egy százast, bizonyítandó, hogy nem vagyok anyagias, akkor elküldöm őt a francba.)

Vagy anno volt egy játék – tulajdonképpen még mindig él –, egy honlap, amit részben poénként, részben saját tanulásunkra megcsináltunk egy barátommal. Ennek vannak járulékos költsége, nem nagy ugyan, de azért a domain nevet évente ki kell fizetni. Meg persze rengeteg időnk, energiánk, munkánk is benne feküdt. Megtehettük volna, hogy pl. beteszünk pár reklámot, amiből talán a domain név árát részben fedezni lehet. De nem tettük meg, mert fontosabb volt, hogy egy tiszta, nem idegesítő játékunk legyen. Megtehettük volna, hogy pl. emelt díjas SMS-ért cserébe némi előnyt lehessen szerezni. Nem tettük meg, mert nem volt etikus azokkal a játékosokkal szemben, akiknek erre nem volt lehetőségük. Megtehettük volna, hogy SPAM-elünk agyba-főbe, hogy nagy látogatottságú legyen az oldal. Nem tettük meg, mert nem éreztük etikusnak. Inkább lemondtunk az anyagi hasznunkról, sőt némi anyagi áldozatot is hoztunk az ügyért, mert fontosabb volt, amit adtunk a világnak. Ez sem túl nagy valami, de valami, néhány embernek örömet szerez, pár ember kapcsolatot teremt általa.

> Tegyük fel hogy egy politikussal, képviselővel beszélgetnétek aki azt vallja hogy ér valamit a fizetésünk és meg lehet élni belőle. Meg akarjátok mutatni hogy mennyire nem ér semmit, ezért elővesztek egy ezrest és összetépitek. Látod, ennyit ér? Pedig nem kevés, ahhoz képest hogy mennyit keresek, de alig kapni érte valamit...

A bölcsességhez vezető úton az egyik legfontosabb erény a megkülönböztetőképesség. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy akár két ugyanolyan tett között is óriási különbség van aszerint, hogy miért teszed azt. Ez a példa két fontos dologban különbözik a kérdésben taglalt helyzettől. Egyrészt abban, hogy ezt önként teszed meg, önként téped össze azt az ezrest, és nem más pillanatnyi hóbortja miatt, amit rád erőszakol. Másrészt ennek is magasabb célja van, hogy ezzel te demonstrálni akarsz valamit, meg akarsz valamit mutatni, meggyőzni a másik felet, annak reményében, hogy ezzel valami mindenki által jobb helyzetet teremtsd. Tehát a különbség, hogy önmagában értelmes célja van annak, amit teszel. Alkalmasint én is megtenném. Hogy milyen címletű pénzt tépnék össze? Az attól függ és attól függővé is kell tenni, hogy milyen esélyt látok eme demonstráció hatásosságára, hogy mennyivel és hány ember életét teheti esetleg jobbá.

Összefoglalva: Nem az a baj, hogy a pénz valakinek fontos. Legyen is fontos. A pénzzel jól bánni, értelmesen eldönteni azt, hogy milyen céllal, mire költöd, figyelembe venni a döntéseidnél azoknak az anyagi aspektusait, az bizony nem hiba, hanem erény. Nem ez a világ problémája, hanem az, hogy a pénz van akinek fontosabb, mint mondjuk a tisztesség, becsület, igazságosság, a barátság, a szerelem, a közösség, a hazaszeretet, stb… Tehát akkor kell az anyagi érdekeket háttérbe szorítani, mikor ezek a szempontok is a mérlegre kerülnek. De ha ilyen szempontok nincsenek, ha ilyen területen nincs hatása a tettednek, akkor az „némileg” más eset.

> Süsü nem akarsz könyvet írni?

:-) Kérdezték már páran. Végül is témám lenne. De inkább maradok a hozzászólások műfajánál. Hiába no. Az írók darabokat írnak, én egészeket. :-)