Nem bírom már tovább, mit csináljak?

Az élet egy harc, ki kell tartani, gondolom már ezerszer hallottad ezeket a szavakat úgyhogy nem is untatnálak ezekkel. "Az élet nem valaminek a próbája ami eljön egyszer, hanem maga az élet."

Ha nem akarsz olyat csinálni, amihez nincs kedved, akkor miért nem keresel olyan elfoglaltságot amihez van kedved? Tudod ki korlátoz téged abban, hogy azt csinálj amit akarsz? Te magad! Te saját magad, és a félelmeid. Mert az akadályokra úgy tekintesz mint egy falra amit nem tudsz megmászni. Pedig egy kis pozitív gondolkodással simán legyűrhető bármi. A félelmeid akkor tűnnek el, ha szembeszállsz velük. Az akadályokra meg a kudarcokra tekints úgy mint egy leckére, amit az élettől kaptál. Mert ez így is van. Az élettől kaptad őket, és nem véletlenül. Mindennek oka van. Az, hogy te most így érzel az az okozat. Minden okozatnak megvan a maga oka. Ha megkeresed az okát, akkor megtudod oldani a problémát. Mindent túl lehet élni. Én most az utóbbi 1 hétben voltam nagyon lent, semmihez nem volt kedvem, suliba késve értem be, vagy inkább nem is mentem. De összeszedtem magam. Sok motivációs videót néztem, ha igényt tartasz rá belinkelem a kedvenceimet.

Az a gond a mai társadalommal, hogy nagyon hamar ostobává válik az ember. De nem olyan valamilyen ostoba, hanem élet ostoba.

Minket valójában nem tanítanak meg élni. A tanárok, a szülők, a pszichológusok - egyik sem tanít élni.

Olyan szomorú ez.....minek születünk ? Hogy robotoljunk egész nap és utána leroskadjunk valahova, mert mindenki ezt csinálja körülöttünk ? És ? Boldogok az emberek ? Akkor miért gondoljuk, hogy mi azok leszünk, ha ugyanazt tesszük, amit ők ?

Én is nemrég jöttem rá arra, hogy én valójában nem tudom gondolkozni. De ez szörnyű rossz érzés, viccet félretéve. Felébredni arra, hogy az életem jelentős része hazugság és önámítás cseppet sem gyerekjáték. Rájöttem arra is, hogy én nem szeretek. Hogy jutottam ide ? Ja, igen, csak szex és más semmi. Nem hittem el, de most itt fekszem és végiggondolva az összes férfit, akivel együtt voltam, nem tesz boldoggá.

Valami elől menekültem én is és tudom mitől : a szeretethiánytól. Figyeljétek meg, hogy a durva és kemény emberek mind szeretethiányosak. Egytől egyig. Az más dolog, hogy ők ezt nem élik meg tragédiaként, de attól még azok: szeretethiányosak. Ez is az egyetlen álarc, amelyet tulajdonképpen egy szeretethiányos ember feltud venni: a durvaságot. Én is ezt tettem. A probléma az, hogy a végén már magamnak is elhittem, hogy ez jó lesz. Nem lett.

De viszont ha az ember kiszenvedte magát és megjárta a saját poklait, akkor ..... valahol megtudjuk látni a logikát az élet hátterében is.

A dolgok.....nem csak úgy vannak...azaz ez is igaz, de nem csak ez. A boldogtalanságnak oka van és nagyon jól elvan ásva. Ha hiszünk abban, hogy úgy mint egy fizikai betegséget, a lelki betegséget is meg lehet gyógyítani, akkor elindulhatunk ezen az úton.

De a gond az szokott lenni, hogy ránézünk a világra és azt mondjuk " hát ilyen az élet, ezt kell elfogadni. " - Én nem hiszek ebben. Nem vagyok maszlagember, de az élet nem rossz. Mi tesszük rosszá. Ha nem tudjuk ezt elfogadni és nem tudunk hinni ebben, akkor nem is fogunk soha változni.