Tényleg ez lenne a sorsom?

Sziasztok!Nagyon el vagyok keseredve :( Úgy érzem,h az életem nagyon kisiklott.20éves vagyok,egy olyan egyetem olyan szakjára járok,amit ki nem állhatok.Semmi tehetségem nincs hozzá,nagyon nehéz és később a munkahelyen sz@rba se fognak nézni ennek ellenére(egészségügyről-szóval emberéletekről van szó).Egyedüli esély,ha külföldre ki tudnék menni,mert ott másabb a helyzet ezzel.De már nagyon nincs erőm:((folyton csak a negatívum-azért jöttem ide,mert máshova(más városba) nem volt lehetőségem,a biológia érettségim meg erre volt jó-akkor még gondoltam,á,jó lesz ez...100ezret se fogok megkeresni 4éves tanulással(diplomával)Tulajdonképpen van vmi más,ami nagyon érdekel,de ott már fizetnem kellene több százezret,mert ugye csak 6év van támogatva államilag.Szóval rengeteg pénz lenne-úgy érzem így már attól is elment a kedvem.A magánéletem egy katasztrófa:szüleim elváltak,anyám alkholista,úgy a lelkembe mart,h senkinek nem kívánom-csak azért,mert segíteni akartam neki.Csak a nagyszüleim vannak(bár velük se túl könnyű),meg barátom van,de az ő diplomája meg csak idehaza lesz érvényes...Annyira nincs kedvem már semmihez,olyan,mintha sorozatban találnának meg a rossz dolgok.És tudom,h van olyan,nem is 1,amihez kedvem,meg tehetségem lenne,de ebben az országban pénz nélkül nem lehet,a családtagjaim pedig nem tudják fizetni,dolgozni próbáltam már,mindenhol csak átvertek.

Ti mit tennétek?Mit lehet ilyenkor tenni?