Csak én gondolom feleslegesnek a filozófiát?!

Hát, kezdjük ott, hogy a filozófiából alakult ki az összes többi tudomány, szóval akkor az ókorban csak nem volt az olyan ,,haszontalan". :)

A mai korban leginkább szerintem a szellemi és társadalmi szinten van szükség rá.

A társadalmi jó és rossz meghatározása, vagy az erkölcs, mint olyan. Például képzeld el, milyen lenne, ha olyan társadalomban élnénk, ahol naponta erőszakolják a nőket, lövik le a férfiakat, és rongálják egymás tulajdonát. Ezt nemcsak azért nem jellemző ma, mert a törvény tiltja, hanem azért mert társadalmi szinten megvetik aki ilyet tesz.

De nagy jelentősége lehet az életfilozófiának is a karrierista világban. Rengeteget lehet tanulni hogy hogyan legyünk boldogok életünk során, hogyan éljünk hatékonyan, milyen célt tűzzünk magunk elé, ilyesmik.

Aztán ott vannak a különböző isten és transzcendens világot feltételező, vagy épp elítélő elméletek, amik a szellemi hozzáállásban, és a megmagyarázhatatlan megmagyarázásában segíthetnek.

Vagy a halál elfogadásában és feldolgozásában.

Most ezek jutottak eszembe hirtelen, de ha gondolkoznék még néhány percig, biztos tudnék mondani még :)

Úgy gondolom, hogy az emberiség nagyon sokat fejlődött az elmúlt 50 évben anyagi szinten, de szellemileg még mindig több ezer év lemaradásunk van. (lsd: az átlag emberek nagy része még mindig egy szakállas embert képzel a felhők fölé, ami szerintem elég primitív hozzáállás)

Az információ korát éljük, tehát éppen a szellemi fejlődés az elvárható ettől a századtól. :)

Magamat filozófusnak tartom, azonban én sem értek egyet a legtöbb filozófiai elmélettel.

Nem, én sem gondolom az életet gépiesnek. Viszont nagyon sok törvényszerűség van, aminek az elfogadása és betartása rengeteget segíthet életünk során.

A tudás hatalom - szokták mondani. Ha tudod, hogy hogyan működik az élet körülötted, akkor sokkal hatékonyabban és tudatosabban tudod megélni. A legtöbb ember csak sodródik az életben. Azt hiszik, hogy ők örök vesztesek, meg hogy "szerencsétlenek".

Pedig ha tudnák, hogy nem létezik szerencse, sem sors, mert "mindenki a saját sorsának kovácsa", akkor kezükbe vehetnék az életüket, és elérhetnék a céljaikat.

Vagy mások örökké ragaszkodnak tárgyakhoz vagy személyekhez. Pedig ha tudnák, hogy "Semmi sem állandó, csak a változás" és ez alapigazságként működik az univerzumban. (Minden változik, és minden megváltoztatható), akkor rájönnének, hogy a ragaszkodással pont önmagukat zárják be!

Na, de nem akarlak untatni... A végére annyit, hogy én egyetértek buddha szavaival, aki valami olyasmit mondott: "A fájdalom és szenvedés forrása a tudatlanság".

Ezt a saját életemen keresztül tapasztalom. Jó "képbe lenni" az életben, és tudni, mi miért történik körülötted. :)

Sajnos megint nő a szellemi sötétség.... :(

Ez jó jel a filozófiára nézve (?) :D