Miért érzem magamnak olyan üresnek? Mi vagyok én? L/15

Én is így éreztem 15 évesen. Szintén voltak barátaim, szeretteim, hobbik, amik lekötöttek, de nem igazán tudtam értékelni ezeket, mert elég...negatív voltam. Mintha minden napom ugyanolyan lett volna, nem történt semmi (vagyis nem vettem észre), és épp ezért nem volt, ami érzelmeket váltott volna ki belőlem, egyedül voltam. Azóta eltelt három év, és rájöttem, hogy az életet lehet másképp is élni. Igazából csodaszép, tartalmas, és tele van apró kis élvezetekkel. Csak észre kell venni őket, és értékelni. Örülni nekik. Mindennek. Mint kiskorodban. :)

És nyugi, nem vagy egy érzéketlen robot, majd elmúlik ez az érzés. Csak ne hagyd, hogy beszippantsanak a szürke hétköznapok ;)

18/L

Nálam pont fordítva van. Olyan, mintha egy sötét, mély massza lenne bennem, amelyben hiába turkálok könyékig, semmi igazán letisztultat nem tudok kiszedni belőle. Mintha ez a valami nyelne el dolgokat, amelyek foglalkoztattak, szerettem, de elsikkadt, nem nyújtott megoldást.

Erről beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogyha nem tudok tiszta anyagot kinyerni a ,,masszából", akkor készítsek belőle szobrot.

A szobor leszek én.

Nem tudom, Te mennyire értékeled ezt, mert bár nem túl gyakorlatias tanács, de nekem sokat segített önmagam megismerésében.

Lehet, hogy ez a ,,fekete lyuk", ami elnyeli az érzelmeidet, éppen arra jó, hogy kutass benne!

Lehet, hogy túl sok volt a példa, ne haragudj.

Sok sikert! :)

"Mégis mi vagyok én?"

Ez maga az életnek a feladata. Egyelőre egy pár baráttal rendelkező, magát üresnek érző, bizonytalan, valószínűleg szeretetre és törődésre vágyó gyermek vagy. A te dolgod és feladatod lesz, hogy az elkövetkezendő évtizedekben mit akarsz ehelyett.

Ugyanez, csak nekem még barátaim sincsenek :(

15/L