Mit csináljak, ha mindenkinek csalódást okozok, magamnak is, és semmi nem "hajt"?
Nagyon magam alatt vagyok és nem érzem, hogy változni fog ez. Teljesen egyedül vagyok lelkileg... Kezd vissza jönni az, hogy már az utcára is félek kimenni. Elsősorban valószínűleg azért, mert magamat egy rakás szégyennek érzem. Már annyira sz@rnak érzem magam, hogy szinte érzem, ahogy körbevesz valami szenny. Barátaim nincsenek, de talán nem is voltak sose igaziak. Családdal se tudok kijönni (ez nem is igazi család). Mindenki a saját problémájába van belemerülve, amit én még tetézek is.
25/F
Pozitívnak nézni a negatívat nem lehet. Bár divatos próbálkozás erőltetni manapság.
Sokkal jobb szembenézni a világ és a saját sz@rságaiddal, és aztán mégis tovább menni. Ezt nevezem bátorságnak. Hogy mi az ami miatt mégis érdemes tovább menni?
Ha megtanulsz szeretetet adni és elfogadni, lesznek barátaid.
Ha lesz olyan életcélod, amely önmagadon túlmutat, akkor lesz kedved élni.
Ha foglalkozol olyasmivel, ami kreatív, teremtő, akkor nem fogsz unatkozni akkor se, ha pénzt nem is kapsz érte.
Vannak jó könyvek, amelyeket el kéne olvasnod és megváltoznod. (Pl. Fromm, Frankl, Yalom) Ennyi.
Hát az szar
Én csak bemegyek dolgozni, a munkatársak csak felszínes barátok igazából nem szeretek velük lenni, hazamegyek tv-zek a gépezek
Nem tudok mit kezdeni az életemmel
Gyártósori meló
Közepesen nehéz fizikai munka
Az nem szar csak a zseton a kevés
Meg az hogy egy normális ember nincs a közelembe
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!