Miért sírom el magam, ha valami felbosszant?

Mostanában elég sok dolog miatt leszek dühös pl. sulis dolgoktól: idegesítő osztálytársak, rossz jegyek, nem értek valamit...

De van olyan apróság is amitől feldühödök és rugdosok, csapkodok vagy valamit sokkal erősebben/durvábban csinálok.

Itthon nincsenek gondok, max az lehet hogy a barátaim kicsit eltávolodtak tőlem, de beszélünk csak már nem olyan mint régen. Ez egyébként idáig ez nem volt befolyással rám, de erre tudnék gondolni. A problémáimat/titkaimat nem nagyon osztom meg senkivel, ahogyan eddig se. Baromi fáradt szoktam lenni mire hazaérek, nincs időm nagyon semmire. Régebben itthon táncoltam meg tornáztam de már ahhoz sincs kedvem, olyan erőltetettnek érzem amikor csinálom.

Hullámvölgyek vannak a hangulatomban, múlthéten pl. egész jól elvoltam, jó kedvvel csináltam mindent (pedig semmi más nem változott) aztán tegnap újrakezdődött az, ami szeptemberben.

Ha elkezdek sírni az nagyon rossz. Remeg a szám és folyik a könnyem, nem tudom abbahagyni. Aztán amikor kicsit lenyugszok újra elkezdek bőgni, de nem tudom miért..