Vannak még itt olyan emberek, akiknek felnőtt korukra sem fejlődött ki az egyéniségük?
Már közelítek a 30 felé, de még mindig nem éreztem azt, hogy lenne egy kialakult, szilárd egyéniségem.
Mintha egy kaméleon vagy titkos ügynök lennék. Ez így leírva ismeretlenül biztosan jól hangzik, de megélni nem annyira jó.
Sehova sem tartozom, nem is akarok sehova sem tartozni, nem állok egyik oldalra sem, nem tudok térfelet választani.
Szinte bármilyen közegbe képes vagyok alkalmazkodni ha valami külső körülmény rákényszerít, de gyűlölöm az érzést, olyan, mintha megfulladnék. Nem bírom, belül küzdök ellene.
Egyetlen életcélom, hogy függetlenné váljak. Nem vágyom gazdagságra vagy fényűzésre, csak hogy legyen annyi pénzem, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül meg tudjak élni. Nem akarok megalkudni senkivel.
Nem akarok családot, nem akarok gyerekeket, barátnőt vagy feleséget sem akarok, a szex hiányzik, de azt megoldom.
Nem ért gyerekkorban semmilyen trauma, nincs szociális fóbiám, egyszerűen piszkosul jól érzem magam egyedül. A legjobb, ha a telefon sem csörög és még a postás sem jön.
Pedig azt mondják, az ember társas lény, még az introvertáltak is. Én nem. Ha meghallom a közösség szót, feláll a hátamon a szőr.
Sokat gondolkodom az öngyilkosságon is, de nincs mögötte semmilyen érzelem. Egyszerű logikai aspektusból vizsgálom, minthogy érdemes-e lekapcsolni a világítást egy olyan helyiségben, amelyben nem tartózkodunk. De a kíváncsiság, hogy mi lesz a jövőben és az alapvető életösztön megakadályoz benne, hogy megtegyem.
Ezért is írtam ki a kérdést, mert ha megszűnni nem tudok, akkor valamit kezdenem kell magammal. Mit tanácsoltok? Mi az a megélhetési forma, amivel a legoptimálisabban biztosíthatom a függetlenségemet? Ahogy az elején is írtam, szinte bármilyen környezetbe képes vagyok alkalmazkodni, de csak rövid ideig, mert a kötöttség megfojt.
válasza:Csináld meg a C, E jogosítványt és keress egy céget, ahol kamionozhatsz. Nincs kötöttség, világot látsz, nincs állandóság, nincsenek körülötted emberek,nincs család, sem barátnő, lesz elég pénzed és egyedül leszel.
Amúgy, ha egy párkapcsolatban is lehet valaki egyedül.
20/L
válasza:Szerintem az életben az egyik legfontosabb dolog az, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy, és tudd beintegrálni magad a világba, valamint ha az utóbbi nem működik, akkor érdemes azon elgondolkozni, hogy milyen okból kifolyólag nem működik és tudnál-e rajta változtatni.
Én sokféle embert láttam a világ sok tájain. A normalitás nem egy objektív mérce, hanem egy szubjektív társadalmi meghatározás. Valójában az emberek tudnak élni akárhol és akárhogyan. A fontos csak az, hogy az ember maga és a környezete tudjon együtt létezni kiegyensúlyozott állapotban.
Mondjuk egy shaolin pap tökéletes harmóniában él Keleten, egy shaolin közösségben, de teljesen más volna a helyzet, ha valamilyen okból kifolyólag Nyugatra kényszeredne, mondjuk New Yorkba.
Ugyanez érvényes minden emberre, aki nem kompatibilis a környezetével: vagy a környezetét fogja érthetetlennek tartani, vagy önmagát fogja annak tartani, vagy mindkettőt.
Viszont ez a tépelődés megszűnik akkor, amikor az ember olyan helyen van, olyan körülmények között és olyan emberek között ( vagy olyan emberhiányban ), hogy teljesen ideális rezonancia alakul ki és az elme megnyugszik.
Azért írtam mindezt le, mert én a kérdésedből azt érzem, hogy te legbelül nyugtalan vagy. A felszínen lehet érzelemmentesnek tűnsz és kaméleon típusú személynek, akinek nincs egy stabil identitása, de mindez alatt én egy olyan nyugtalanságot vélek felfedezni, ami lehet még benned sem tudatosul.
Mindez, amit leírtál magaddal , nem kellene gond legyen. Semmi sem kellene gond legyen, mert nincs egy objektív probléma. Minden csak a szemlélő szemében válik problémává és a kérdés az, hogy miért. Egy ember él X szett tulajdonsággal és nem zavarja, a másik ember ugyanazzal az X szett tulajdonsággal él és öngyilkosságon gondolkozik. Miért ? Mi teszi azt, hogy két ( illetve milliónyi ) ember ugyanazokkal a tulajdonságokkal él, mégis különböző percepciók alakulnak ki a saját személyükre nézve, egyik véglettől a másikig ?
Ajánlanék neked Zen témájú könyveket, mert ezek voltak azok, amik nekem felnyitották a szemem sok mindenre. Persze, nem kell semmiféle hitbeli elkötelezettségre gondolni, mert sok ember ezért kerüli ezeket, mert azt hiszi, hogy ez is egyfajta térítő gondolatrendszer.
A Zen egy világlátás. Egy világlátás, amit érdemes megismerni.
válasza:Könnyen, úgy, hogy mindent megkapok, amit szeretnék (cipő, ruha, sminkcucc, amit el tudsz képzelni, Olasz tengerpart(megleipinek)), de mégis egyedül vagyok, mert nem tudok a párommal beszélgetni, nem kapok tőle lelki törődést.
Hát így!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!