Miért érzem ezt? Mint ha csak egy idegen 'porhüvelyében' élnék. Ti már éreztetek hasonlóan?
2 hónapja kezdődött az egész.. Sokáig nem láttam barátnőmet, aki az egyetlen aki képes jobb kedvre deríteni.
Nem tudom mi van velem. Állandóan úgy érzem magam, mintha egy idegen testében lennék.. Egyre jobban érzem, hogy üres vagyok, s mindenki boldogabb lenne ha nem lennék.
Önbizalmam abszolút nincs, az évek során az iskolaban a tanárok, majd itthon is a családom minden önbizalmamat elnyelte... Semmiben nem érzem magam jónak, mindig csak azt érzem "á úgy sem fog menni". Szüleimmel lassan már nem is beszélek. Apu nem igazán ér rá, anyu pedig folytonosan csak szíd, s mindenért engem hibáztat. Egyszerűen erre nincs szükségem úgy érzem. Bátyámmal nem beszélek, mert minden második szava valami káromkodás.
Napról napra egyre többször sírhatnékom van, s van, hogy órákig sírok. Akár ha barátnőmmel beszélek, akár ha csak a sarokban gubbasztok. Nem tudom mi lehet velem.. Sosincs jó kedvem, s mikor iskolában egyszer az évben nevetek, már is jönnek az oltások, hogy úgy nevetek mint egy ló, meg ne nyihogjak, meg b@sszam meg.. Meg egyéb gyönyörű mai b@nkó p@raszt hozzászólások a tiniktől.. S abban a másodperben ismét búval bélelt vagyok. Egyszerűen már félek mosolyogni, nem tudom élvezni az életet, sosincs jókedvem lassan, s mindenkit elüldözök magam mellől. Már csak egyetlen barátnőm van, aki meg maradt nekem.Ő mindig meghallgat. Aggódik értem, meg miegymás. Ami nagyon jól esik, de félek.. Mi lesz ha őt is elüldözöm?? Próbáltam változni, s olyan lenni mint régen, de nem tudom mi lehet velem, sokszor mikor megkérdik mi a bajom.. Azt mondom semmi. Azért mondom, mert magam sem tudom.. Csak képtelen vagyok jókedvű lenni. Tehát ezért nem tudok változni.
Ha valaki tudja esetleg az okát, vagy tud néhány jótanáccsal ellátni, azt nagyon köszönöm.
És kérek mindenkit.. Az elviccelős, hülyülős válaszokat mellőzze. Viccesek, s szívesen is olvasom őket, de nem most. Ez most halálosan komoly, s szeretnék hasznos válaszokat kapni.
válasza:Hello! Ugye, tudod, hogy itt a pszichológiában jártas szemèly mèltán kevès? Van iskolapszichológus a sulidban, vagy nevelèsi tanácsadó a környèkeden? Az önèrtèkelèseddel nagy baj van, hiszen tulajdonkèppen nem is látni, hogy van- e egyáltalán. Hajlamos vagy depresszíven, sötèten látni az èletedet ès az egèsz világot. Fèlènknek tűnsz, legalább is az írásodból ezt lehet kikövetkeztetni. Nem mersz nyitni az emberek ès a változàs felè sem.
A kèrdèseidre elsősorban kompetens szakemberektől kaphatsz èrdemleges választ, mi is megpróbálhatunk segíteni, de kevesebb hozzáèrtèssel.
Kèrlek, válaszolj magadnak írásban nèhány kèrdèsre:
- Mit èrzel, ha sok ember vesz körül egyszerre?
- Mit èrzel a bátyád iránt, ha otrombán viselkedik veled? Tudsz- e dühös lenni ès azt ki tudod- e adni megfelelően a sportban, párnába üvöltèsben, sírásban, beszèlgetèsben?
- Mièrt hiszed, hogy apukádnak egyáltalán nem lenne ideje meghallgatni tèged, ès hogy anyukád folyton csak szid? Gyakran szidnak meg, ítèlkeznek feletted? Mit gondolsz, mi váltja ezt ki, mi az oka?
- Mit èrzel, amikor eltörik a mècses? Szomorú, megbántott, elkeseredett, netalán fèltèkeny vagy ilyenkor? Jogosnak ítèled az èrzèst vagy jogtalannak?
- Mièrt gondolod, hogy èrtèktelen lennèl? Nem tudsz örülni az apróságoknak, ha kapsz egy meleg üdvözlő ölelèst, mosolyt, vagy a kisebb tárgyi ajándèkoknak, vagy hogy van aki meghallgat, tanácsokkal lát el, próbál rajtad segíteni?
- Kommunikálsz a társaiddal akkor is, ha èpp nem kèrdeznek? Benne vagy- e bàrmilyen közössègben ès kiveszed- e a rèszed belőle? Ha, nem vagy emberek közt, mit csinálsz?Előrevisz vagy inkább hátráltat a közvetlen környezeted?
- Jobban èrzed magad egyedül a gondolataiddal? Mièrt nem mersz változtatni? Mièrt èrzed nem önmagadènak a testedet?
Iskola pszihologus éppenséggel van. De nem járok el. Anyunak 1x ha említettem, hogy depressziós vagyok, s lehülyézett érte. Mondván nem vagyok depis, csak hülye, s bemesélem magamnak.
S köszönöm a válaszodat, sokat segít, s igyekszem minden kérdésre válaszolni.
válasza:Szia!
A problémák általában egy láncolatot alkotnak, amiknek meg kell határozni a kiindulópontját, vagy pontjait és ott kell megoldanod azokat. Ebben tud segíteni egy pszichológus, én tudnám javasolni, hogy felkeress egyet.
Amit én személy szerint érzek az írásodból az ennek az ellentéte:
"Don't let someone else's opinion of you become your reality."
Neked az vált a valóságoddá.
Hidd el teljesen megértem, hogy szereted anyukádat (ezzel nincs is semmi probléma) és hogy tanácsot, segítséget vársz tőle. De láthatod, hogy nem fogsz tőle kapni, ő egész egyszerűen ilyen. Ennek ellenére lehet őt szeretni és egyszerűen csak elengedni a füled mellett a megjegyzéseit, a szidásait és/vagy higgadtan, nyugodtan megvédened magadat, tanítani őt tapintatosan és lassan esetleg, hogy te nem szereted, ha így beszélnek veled; de ha ebből semmi sem jön össze akkor természetes az eltávolodás, az hogy jóval kevesebb gondolatot osztasz meg vele.
De én ennél többet tényleg nem szeretnék írni. Egy pszichológus tényleg fog tudni segíteni.
Sok sikert és kitartást!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!