Idegen otthon! (? ) 17/L

Egy jó ideje szétesőben van a családunk(6-an vagyunk),amolyan egyszer fent-egyszer lent,de sokkal inkább az utóbbi. Rengeteg dolog vezetett a család széthullásához,megcsalás az egyik szülő részéről(és még kitudja,amibe nem avattak be nem mintha ebbe igen,csak átlátok a szitán),a legidősebb testvérem ,,sötét ügyei",és még számottevő dolog amiket túl hosszadalmas lenne itt most kivesézni. Sok durva dolog történt már a ház falai között,veszekedés,vita/ordibálás(mindennapos).....

Lényeg a lényeg egy ideje kezdek kicsit megérni fejben,az utóbbi közel 1 évben nagyon sok minden kitisztult előttem,mintha elvettek volna egy sötét fátylat a szemem elől. Kezd kialakulni a személyiségem,saját látásmódom,miegyéb.

Szóval eddig sem volt erős kötelék a családdal közöttünk,mindig is kilógtam a sorból,de az utóbbi időben teljesen kívülállónak érzem magam. Természetesen szeretem őket,és minden erőmmel azon vagyok hogy próbáljak kicsit egy hullámhosszra kerülni velük,de nem akar működni a dolog.

Egyszerűen csak arról van szó,hogy teljesen más lelkületűek vagyunk(anya-apa-bátyó-nővér nem tudok jobb szót,egyformák /persze nem a szó-szoros értelembe véve/ ),a legidősebb bátyám nemrég költözött el,ő megint egy külön történet de vele egyébként sokban hasonló a meglátásunk,egyedül ő is áll valamelyest közel hozzám. Most hogy elment teljesen kívülálló lettem.

Én próbálom megérteni,elfogadni azt ahogyan a többiek látják a világot,az élethez/dolgokhoz való hozzáállásukat,sok mindenben igazuk is van,de egyébként azt kell hogy mondjam összességében nagyon elvakultak,és irdatlan mennyiségű rosszindulat,negativitás,képmutatás van bennük. Azt hiszem ha annyit mondok keresztények,ezzel már sok mindent elárultam. Én is hiszek,de a magam módján,nem elvakultan.

1 éve vagyok a barátommal,mostanában sok időt töltöttem náluk,és az ő szellemiségük sokkal közelebb áll az enyémhez. Ott jól érzem magam,felszabadult vagyok. Ma ért nagy döbbenet; amikor beszéltük náluk mikor megyek oda legközelebb,nem úgy mondtam hozzátok,akaratlanul azt mondtam:haza. Észre sem vettem,ők hívták fel rá a figyelmem.Kicsit megrökönyödtem.A szívemnek inkább az a hely jelenti az otthon melegét,de hogy ezt így (véletlenül) ki is mondtam,hát szíven ütött...

Mikor ott alszok náluk és hazajövök akkor a legrosszabb, a családias melegség után újra az itthoni feszült légkörbe jönni...Nem akarom azt mondani hogy rossz vagy szörnyű,bűntudatom van amiatt hogy így érzek,de sajnos ez a helyzet,hiába akarok hazudni magamnak. Nem jó itt nekem.

Hogy mi is a konkrét kérdésem azt még én sem tudom,talán egy kicsit kiakartam önteni a szívem,esetleg örülnék egy-két sorstársnak hogy érezzem nem vagyok egyedül ezzel?! Néhány jó tanácsra van szükségem,vagy a zord igazságra;sose lesz jobb,csak az lehet a gyógyír ha néhány éven belül(2-3) elköltözöm?!

Köszönet!

Elnézést ha kusza és érthetetlen,nagyon nehéz azt a rengeteg történést így nagy vonalakban összefoglalni,úgy hogy érteni is lehessen.