Miért van az hogy meg akarok ölni valakit?

Ha ez az érzés néhány emberre korlátozódik és csak egy bizonyos lelkiállapotban jön elő, még normálisnak is mondható. Én is éreztem már úgy, hogy a velem szemben ülőt a saját székével fogom agyonverni, aztán addig ugrálok rajta, amíg el nem fáradok és még utána is egy kicsit. Normális esetben ez elmúlik és amikor megnyugszol, az adott személy nem a saját vérében fekszik a szoba három különböző sarkában.

Az, hogy tudod kontrollálni magad, dícséretes, csak éppen két szó kimaradt: most még. Bár a leírtak alapján nem hiszem, hogy túl komoly dologról lenne szó, ajánlanám, hogy keress fel egy pszichológust. Nem elsősorban azért, mert azt gondolom, hogy holnap reggel veled lesz tele a híradó "Vérben úszunk" című rovata, sokkal inkább azért, mert nagyon szar lehet ilyen gondolatok között élni és egy szakember segíthet abban, hogy a gyilkos gondolatok helyére valami hasznosabb kerülhessen.

Hu. Végre egy ember, ki hasonlo hozzàm!

Én nekem is van egy igen erosodo gyilkos hajlamom, szerencsere en is tudom neha kontrollalni, imàdom a horrort en is olyankor mindig a gyilkos helyzetebe kepzelem magam, èn is szoktam nevetni(horror fimek, gore kèpeknèzegetèse közben, egyàltalàn nem sajnàlok senkit ha valamibaja van, meg az embertasaimat is neha elkepzelem h megolok, megkinzok valakit kozben rohogok a kepzeletemben, vagy ba meglatok az utcan egy embert... mindig ara gondolok milyen vedtelen.. meg mèg mesèlhetnèm milyen beteg vagyok xD...

nos, nem lehet az hogy azert erzel igy vagy hogy fogalmazzam, mert valami gyermekkori traumàd volt? Èrt egy olyan esemèny ami miatt ezt vàltotta ki elõled.? Mert pl velem igy van.

ha esetleg szeretnel beszelgetni,írn privatot.

Telorol voltam...

Kedves kérdező, tetszel nekem :D Én szeretem az olyan embereket, akik bármire képesek, és nem csak agresszióból bántanak másokat, hanem élvezik is, ha megkínozhatják és meggyilkolhatják őket. Sokszor amúgy nekem is hasonló gondolataim vannak, mint amilyen neked volt, főként este, amikor éppen kint vagyok (udvaron, utcán, vagy akárhol), szinte legyőzhetetlennek érzem magam, és mintha megrészegítene az a gondolat, hogy milyen lehet megölni valakit. Mondjuk én soha nem tenném meg, mert nincs okom se rá, és úgysem találnék senki előtt mentséget tettemre, főként Isten előtt nem. Szóval semmi értelme nem lenne. Ha már gyilkosságokról van szó, én sokkal szívesebben lennék az áldozat helyében. Szoktam nézni Youtube-on valódi gyilkosságokról, késelésekről készült videókat, meg filmekből kivágott jeleneteket is. Filmjelenetből szinte bármit, ami elég erőszakos: késelés, akasztás, fojtogatás, stb., sőt, "A passió"- ból is többször megnéztem azt, amikor Jézust megkorbácsolták. Ezeknél a videóknál, filmeknél különleges élvezettel tölt el, hogy nézhettem az ő (valódi vagy eljátszott) szenvedésüket, és legszívesebben én is az áldozat helyében lettem volna. Nem azért, mert sajnáltam volna, és feláldoztam volna magamat helyette, hanem, mert irigyeltem.

#2, te is tetszel, pont ugyanazokért, amiket a kérdezőnek írtam :D