Hogyan lehetnék nyugodtabb, határozottabb?

Szia!

Sajnos nekem is voltak, vannak lelki problémáim, én is sok mindenen átmentem már, és nem tudom, hogy még mi fog jönni?! Én sem vagyok az a túlontúl határozott figura, viszont, ha van mellettem valaki, társaságban vagyok, próbálok mindig arra törekedni, hogy ez ne látsszon, hanem pont az ellenkezője. Ha ezt teljesítem, akkor sikerélményem van. Ami jó, csak nem tart sokáig.

Sokszor érzem én is azt, ha beszélgetek emberekkel, hogy mintha én kevesebb lennék tőlük. Az a baj, hogy erre rá is stresszelek és még gázabb a helyzet.

Viszont a legfontosabb: Próbálkozz! Én is jártam pszichológushoz, Pesten is voltam egy hetet egy ilyen problémákkal küszködő fiataloknak kitalált "kezelésen".

Ott az orvos megkérdezte nyíltan, hogy mit szeretnék? Felírjon gyógyszert és járkálhatok havonta a pszichiátriára, vagy "meggyógyulni"? Azért tettem idézőjelbe, mert az orvos (is) mondta, hogy ez csupán csak egy pszichés állapot. Nem betegség. Ezen csakis TE magad tudsz változtatni! Ott kaptam azt a tanácsot a dokitól, hogy legyen célom. Minden napra írjak össze (első körben) egy dolgot, amit ha teljesítek megjutalmazhatom magam. -> Persze ez nem muszáj, én nem tettem. Aztán mikor érzed, hogy már oldottabb vagy, nem olyan nagy lelki erő kell ezeknek a dolgoknak a végrehajtásához, akkor "emelheted" az adagot.

A lényeg a rendszeresség. Én hülye voltam, és elkezdtem, aztán abbahagytam. Amint kezdtem megszokni azt az életvitelt, bioritmust, kizökkentem belőle, aztán ismét nehéz volt elkezdeni.

Például nekem már azzal problémám volt/van, hogy a boltba lemenjek, ami kb. 5 percre van. Anno összeírtam, hétfőtől péntekig, hogy egyik nap boltba megyek, másik nap csak a ház elé egy kört tenni stb.

Ne haragudj, hogy kicsit kusza lett, csak annyira szeretnék segíteni Neked, magamnak, és a hasonló helyzetben lévőknek, mert tudom milyen rossz egy dolog ez.

Biztos vagyok benne, hogy erőt fog adni! :)

Lehet, hogy az elején nem lesz könnyű, és inkább hagynád a francba, de el kell kezdeni valahogy és valamikor! És, hogy ez a "valamikor" mikor lesz, azt csakis te döntöd el! :)

Nagyon remélem, hogy sikerül, sőt tudod mit, én hiszem, hogy sikerülni fog Neked! Csak hidd el te is, és minden okés lesz! :)

Nekem sokáig az is problémát jelentett, hogy úgy éreztem egyedül vagyok ezzel a dologgal, nem mondom azt, hogy ha ma már sétálok az utcán (na jó, nem sétálok, hanem inkább szinte rohanok, hamarabb "x-y" helyre érjek), és rám tör ez a fajta szorongás, nem érzem már egyedül magam, hanem elgondolkodom rajta, hogy hú lehet, hogy a buszmegállóban álló ember is ilyen gondokkal küzd, de viszont tudatában vagyok annak, hogy (sajnos) elég sok embernek vannak ilyesfajta problémái.