Csak egy segélykiáltás?
Napról napra olvasom itt a megzavarodott, magukba zuhant tinik segítségkéréseit. Mindig azt gondoltam, ez csak elhatározás kérdése. Aki nem akar, nem zuhan magába. Aki nem akar, nem marad egyedül. Hogy minden rajtunk múlik.
És most úgy érzem, én is megírhatnám azt a bizonyos levelet. Úgy érzem, a lelkem, az életem egy sűrű, szürke füst. Néha felvillan egy-egy rózsaszín vagy piros folt, de aztán a köd betakarja ismét. És én azért kűzdök heteken, hónapokon keresztül, hogy megpillantsam egy másodpercre ezt a színes foltot, ami aztánr ögtön el is illan. És most úgy érzem, nincs tovább értelme kűzdeni. Minek? Ennyiért? Akkor inkább beleveszek a ködbe. Tudom, tudom persze, hogy nem szabad ezt, nem szabad feladni.
De szinte bármin elsírom magam, nem akarok mást csak feküdni, nem szólni, nem csinálni semmit, csak feküdni és sírni. Az életem összeomlott. Próbálok egy szálba kapaszkodni, de ez is csak kényszer, hogy legalább a látszata megmaradjon a normális életnek, annak, hogy látom még értelmét, noha nincs így. És hogy ha egyszer ennek vége lesz, akkor legyen miből új életet építenem.
Köszönöm, nem kérek tanácsot. Kérhetnék, kérdezhetném, hogy mit tegyek, de mi értelme? Talán megtenném, talán nem, de az éltemet nekem kell irányítanom, nekem kell döntenem, nekem kell cselekednem, nem azt kell tennem, amit mások mondanak. Tudom jól. Elmondanám valakinek, elmesélném valakinek az életem, de a herceg fehér lovon nem létezik, nincs férfi, vagy nő, csak szerelem, aki meghallgatna, és kíváncsi lenne minden pici lényegtelen történtetemre.
Semmi más ez, csak egy kiáltás. Elveszik, és nem fog rá senki emlékezni, talán én sem. Cska megrezget pár hangot, majd eltűnik. Mint minden kiálltás.
válasza:én nem mondom hogy tudok neked tanácsot adni, mert valószinüleg nem. de ha akarod szivesen meghallgatlak.
elmesélheted hogy pontosan mi is a baj
noorbyyy
válasza:ha te leírod én elolvasom. és érdekel. már csak a kíváncsiság miatt is .
noorbyyy
1 éve elváltak a szüleim, elköltöztem apámmal. Nem mondom, hogy szörnyű. Nem kell éjjel-nappal robotolnom. Én takarítok és vasalok. Főznöm nem kell, nem is tudok. Apa is felmos néha, de többet nem. Ami nem is baj, én vagyok a nő vagy mi, csak sokszor kiakaszt ez az egész. Hazajövök és kosz és rendetlenség. Nekem nincs erőm megcsinálni. Csak sírok, ha meglátom. Nincs időm és energiám egyfolytában takaratani.
Suliba járok. 9edikes, új osztály. Ha most leírnék sokmindent, akkor sokan felismerhetnének, így nem teszem. Olyan iskolába járok, ami egy művészeti iskola, 6-7 előtt soha nem érek haza. Majdnem 5 egészes átlagom lett, mert nagyon keményen tanultam. Ez az, amibe még mindig kapaszkodok. 100 %-ra akarok teljesíteni, de amikor 8ra érek haza, nem esik jól tanulni. Nagyon nem.
Most átkerültem egy másik csoportba. Így be kell pótolnom 4 hónapnyi anyagot matekból, meg egy könyvet angolból, jövőhétig. Nagyon nehéz, cska ülök és sírok, mert nem megy, nem értem. És olyan nincs, hogy én nem értem.
Volt egy barátom. Nem első szerelem, de mégis olyasmi. Vele vesztettem el a szüzességem. 11 hónapig tartott. Aztán én szakítottam. Ez két hete volt. Így kellett lennie. Sokszor amikor rosszul érzem magam, arra gondolok, hogy nem baj, majd hazamegyek hozzá, és minden rendben lesz, megölel, megnyugtat. Van egy biztos pont az életemben. Most már nincs. Voltak gondjaink. Ő drogozott. Nekem ez ellenkezik az elveimmel. És még sok más is volt. Talán ha a suli miatt nem megy el az összes szabadidőm, és nem vagyok fáradt és nyűgös amikor hazaérek... Talán. Talán nem. Nem tudom, mi lett volna, ha. Örökre nem maradtunk volna együtt, hiszen annyira különbözünk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy időközben felbukkant egy másik fiú. Nem vagyok belé szerelmes, semmi ilyesmi. Ő számomra az elérhetetlen. Barátnője van, szereti, és jó pasi, bár ez nem jelent semmit. Látok valamit a szemében. Úgy érzem, hogy ha a szemébe nézek, nincsen semmi baj, elfelejtek mindent, minden titkom feltárul neki. Őrülten vonz, és nem szexuális értelemben. Az a gyengédség és mégis erő kell nekem, amit benne érzek. Tudom, hogy nem őt szeretem. Csak elképzelek magamnak egy herceget, egy tökéletes férfit, a nagy őt, és ezt a szerepet most ráhúzom, megtestesítem benne. De ez nem ő, csak az én fantáziám rávetítve. De ő persze nem figyel rám, ami nem baj, hiszen így semmi értelme nem lenne, én nem szeretem őt, nem is ismerem. De mégis amikor a párommal voltam, az ő képe villant fel, amikor megcsókoltam, és akkor döntöttem el, hogy vége, mert eltűrök sokmindent, és kűzdök érte, de ezt nem tehetem meg vele, hogy másra gondolok közben.
Őt akarom, és mégsem őt. Nem tudom. Nem tudom, mi van.
válasza:jaj, a fiús üggyel kapcsolatban mintha csak magamat olvasnám. :(
én is ezt csinálom folyton.. elképzelem a számomra ideális fiút, és folyton ráhúzom a szerepet arra a fiúra, aki érdekel. És aztán mindig jön a csalódás, mindig rá kell jönnöm, hogy ő nem olyan. Nem tudom... lehet túl sok az elvárásom.. vagy csak még mindig várom a szőke herceget, még mindig hiszek benne. De mi lesz ha ez így megy tovább, végigvégig, semelyik fiú nem lesz elég jó, és aztán majd idősödve jövök rá, hogy az ideálom nem létezik, nem is valóság...
bocsi, hogy ezt leírtam, tudom, hogy nem ez a fő problémád.
Szerintem beszélned kéne apukáddal. Ülj le vele, és mondd meg neki, hogy nagy rajtad a nyomás és szeretnél segítséget kérni. Mert túl sok neked az estig tartó suli meg még a takarítás, aztán még a tanulás..
Aztáán, keress valami hobbit. Amivel kikapcsolhatod az agyad, hogy ne csak a sulit meg a munkát lásd folyton magad előtt. Hangszer erre nagyon jó. A zene gyógyítja a lelket, triplán ha te műveled. :]
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!