Tulajdonképp mi vagyok, milyen ember?
Nem nagyon tudtam dönteni hogy ide rakjam-e, de most már édesmindegy. (Nos, kíváncsi vagyok, nagyon, hogy mifolyik bennem! Már nagyon érdekel s lehet az őrületbe kerget)
Szóval.... Most már arra a színtre jutottam hogy már nem csak a karomat, vagy a combomat szeretném össze vagdosni, hanem már az egész arcomat... Régen rondának tartottam az egész lényem, most már kevésbé és részben eltudtam fogadni azthogy csúnya vagyok, viszont most jött ez az arcos vágásos téma, a fejemben... Miközben ebbe bele gondoltam, azt mondtam " Így még szebbé válhatnék" mellesleg érdekesen vonzódom a vérem/ ill. Mások vérének látványához... Egyszerűen imádom... Nem tudom mi lett velem...(néha lenyalom a kezemről a kicsi vért ha megvágom) Egyszerűen napról napra, hónapról hónapra, évről évre rosszabbodva változok... Amióta jöttek ezek a "gyilkos gondolatok" egyre jobban érzem azt hogy már nincs öngyilkossági gondolatom... Sőt, már mintha a depressziómból is mennék kifele.... Napmintnap izgalmasabbnál, izgalmasabb dolgokra gondolok... Szinte mintha az elmémben valami ezt irányítaná vagymi, mintha két énem lenne... Gyakran, sőt sokszor előfordúl hogy valamit akarok/megkéne csinálni és már a másik percben meg: " Oké, akkor most mi a faxom van?" meg szeretek mások baján nevetni(tudom hogy nagyon tahóság, ez...de mégis imádom), vagy így random ülök, sétálok üresgondolatokkal és rám tör egy őrűlt röhögés...:D meg olyan mintha nem éreznék... Semmit csak lelki fájdalmat... Már azt is kezdem megszeretni(mert olyankor ideges leszek meg agresszív, szeretek olyan lenni) meg nincs bűntudat érzetem(egyszerűen megvonom a vállam amikor rosszat csinálok-rossz jegyeket hozok haza- anyám ordít néha velem hogy hogy lehetek ekkora nyomi meg hülye,tahó gyenge elméjű... Szeretem ha félnek tőlem... Régebben öcsémet cseszegettem mindig, meg ha valami rosszat csináltam ráfogtam...de most is így van:D meg úgy érzem mindenkinek hazudok, otthon a suliban, mindenhol.. Mindig azt hazudom hogy nekem vannak barátaim(nem igaziak) holott nincsennek, de nincs is szükségem ilyen emberekre, nehezen bízok másokban, elképesztően tudok hazudni( sajna a szüleim eléggé kemény diók. Így náluk nem valami jó ötlet, de valamiért jön a rettegés által létrehozott kényszer, és hazudok mint a vízfolyás... A suliban folyton csesztettek, éveken át ovitól mostanáig, eléggé zűrös, idegbeteg gyerek voltam... Most is, nagyon az tudok lenni, pl. Ha a semmin is felidegesedek... Mindig ha suliba vagyok próbálok tűrni... Magamba szívni a rossz dolgokat, viszont otthon teljesen, néha idegbeteg leszek(dobálom a cuccaim, csapkodok, néha ököllel ütöm a fejem , de volt már hogy a falba... Van amikor tépkedem a hajam...
Imádom a goret, a horror filmeket, a zenét. Kűlsőre, feltünő vagyok, van hogy tele vagyok szegecsekkel, meg imádom az acélbetétes bakancsomat :3, humorérzékem alacsony...eléggé... Soha nem nevetek a normális vicceken, kint a környezetben kedvetlen fapofát vágok, eléggé utálom az embereket, utálok bele nézni akárki szemébe, mert egyszerűen fenyegetőnek, frusztrálónak érzem, elutasítom a szeretetet, mert alapjába véve nincs senki akit szerethetnék(se család se senki) ha meg mégis szeretnék valakit, akkor azt szeretném hogy olyan legyen mint én.... De úgy alapjában ha meglátok az utcán, bárhol egy szerelmespárt, borsódzik a hátam, meg hát valljuk be nekem nagyon más az izlésem... Szeretem az ijesztő, szörnyű dolgokat, a goret(imádom az ilyen oldalakat). Ok. Tudom most biztos egy nyomoréknak tartottok(ami tán igaz is mert ahogy járok(mármint a testtartásom, járásom) is olyan érdekes, nehézkes, olykor magabiztos, viszont furcsa, mert szeretek sántítva menni, szeretek lekezelően bánni másokkal, tudatni hogy én erősebb tudok lenni, ha az alkalom úgy kívánja a verekedést sem utasítom el, utálom kimutatni azt a csepp jót is ami bennem van, van hogy magamban beszélek, vagy éppen amikor a szobámban vok akkor azzal kiabálok aki a hátam mögött van(igazából nincs ott semmi, vagy nem látom, de érzem!, valamint erősen szoktam szorongani, paranoiás is vagyok(figyelnek stb.) oké, asszem ennyi, most legyetek kedvesek, és aki tudja mi van, esetleg menjek e pszichologushoz,pszichiáterhez? akkor írja le a véleményét kérem... Hajlamos vagyok őrűltséget csinálni, de nem szeretném, mert akkor csak az jön le hogy hulye vagyok, meg mit tom én :,(
válasza:"Tulajdonképp mi vagyok..."
Vagy egy troll, vagy egy pszihiátriai eset...
válasza:Hát ... ha ennek a fele igaz akkor vannak gondok.
Ha ezt így előadod egy pszichiáternek vagy pszichológusnak akkor a gyógyszeres kezelés a minimum. De simán kaphatsz egy ön- és közveszélyes plecsnit és irány az idegosztály.
Nekem viszont úgy tűnik, hogy ez az egész neked csak menekülés. Az elmondásod alapján úgy tűnik soha nem kaptál annyi szeretetet amennyire szükséged lett volna. Soha nem volt igazi barátod bár vágysz rá (különben nem hazudnád, hogy van). Nekem az jött le, hogy sikeresen elkönyvelted magad mint depressziós, megtört személyiség. Ehhez hozzáadtál némi dark stílust, meg-nem-értettséget, némi önpusztítást és guglizál mellé (akár tudat alatt) jó sok skizofréniára utaló jelet. Ezeket jól magadévá is tetted és most úgy érzed, hogy ettől leszel különleges. Ettől válsz többé mint a környezeted.
Sajnos ezzel pont az ellenkezőjét éred el. A környezeted még jobban ki fog közösíteni, még inkább el fogsz távolodni a valóságtól és egyre mélyebbre fogsz süllyedni abban a vélt vagy valós "világban" amit magad köré építettél. Itt az ideje, hogy leülj egy tükör elé, és végiggondold, hogy mit és miért csinálsz és ez hova is vezet. Kérj segítséget, mert nagyon rossz úton indultál el. Ha a szüleid nem visznek szakemberhez akkor keresd fel az iskolai pszichiátert vagy ha az nincs akkor az osztályfőnököt.
(Nagyon ritkán mondom azt embereknek, hogy menjenek orvoshoz. Annak a híve vagyok, hogy mindenki képes a saját lelkét rendbe tenni, de ha a fentiek igazak és nem csak trollkodsz akkor neked valóban szükséged van szakértő segítségre. (ha meg trollkodsz akkor azért).)
válasza: válasza:#2 vagyok. Amennyiben kiskorú vagy szerintem nem tudod megkerülni a szüleidet. Ők a felelősek érted és ha tényleg kezelésre van szükséged ahhoz az ő beleegyezésük is kell.
Az iskolai pszichiáter vagy ofő. segíthet ebben a dologban is. "összehozhat" egy találkozót a szülőkkel. Attól pedig ne félj, hogy mit mond apád. Annál sokkal nagyobb dologról van szó minthogy ez visszatartson. Ez most nem apádról szól, hanem rólad.
válasza:Manapság nagy divat minden szarért a pszichiáterekhez rohangálni. Azokhoz a pszichiáterekhez, aki mellesleg bevallottan semmit sem tudnak az emberi elme működéséről, és hasraütésszerűen írják fel a jobbnál jobb "gyógyszereket".
Kérdező, a kamaszkori agresszivitás természetes jelenség, ami az evolúció során a túlélést segítette. (Ilyen korban a szülők már elkergetik maguktól a kölyköket, és csak magukra számíthatnak.)
Az agresszióját a kamasz a mai világban nem tudja kiélni, ezért gyakran maga ellen fordul. Nincs ebben semmi érthetetlen. Menj és sportolj valamit, ami levezeti a felesleges energiáidat.
válasza: válasza:Beteg, és annyira élvezed, hogy még rá is játszol.
A 2-es és a 7-es mondott valamit, de ne tőlük várd a megváltást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!