Miért nem hiányzom az embereknek?

Nekem is ugyanez a problémám, pedig nem hinném, hogy unalmas lennék, rengeteg dologról tudok beszélgetni, ráadásul általában jó hallgatóság is vagyok. Valahogy mégsem vagyok senkinek sem annyira fontos, hogy tartsa velem a kapcsolatot.

Én inkább azt vettem észre idővel, hogy sokszor pl. nem értik, amit beszélek, vagyis olyan dolgokról beszélek, amit sokan nem értenek, sőt sokan elakadnak ott, hogy egyáltalán a szavaimat megpróbálják értelmezni (ehhez hozzájárult az is, hogy elég koravén is voltam mindig, plusz egy kis vidéki faluban próbáltam "érvényesülni" tanult, diplomás emberként, sajnos nem sikerült). Meg kellett tanulnom, hogy hozzám hasonlókkal kellene barátkoznom, de ha ez nem sikerül, hát még mindig jobb egyedül, mint rossz társaságban, akik nem értenek meg. Ez az egész pedig ahhoz vezetett egyébként, hogy olyan társaságban zárkózott vagyok, ahol úgy érzem, sem a felfogás, sem az értékrend nem közelít az enyémhez, mondván, úgysem értenék meg az érveim, a gondolkodásom, ahol pedig értelmes emberekkel vagyok körülvéve, ott kicsit kinyílok.