Az már "gáz" hogy nem esik nehezemre hazudni?

Hát énis úgy tudok hazudni mint a vízfolyás szemrebbenés nélkül de jobb ha mindig megmondod az igazat sok konfliktus kikerülsz vele. "Hazug ember előbb utonérik mint a sánta kutyát."

Én is ilyen vagyok, és szörnyen utálom, sokszor meg kell erőltetnek magam, hogy végre igazat tudjak mondani. Sokszor, ha kérdeznek valamiről, ami nem is fontos, abban is képes vagyok hazudni, és anélkül, hogy elgondolkodtam volna a kérdésen, rávágom a választ, ami persze nem igaz. Volt már, hogy rögtön utána elmondtam, hogy valójában mi-hogy volt, mert kikívánkozott belőlem az igazság, hát akkor elég furán néztek rám, hogy össze-vissza beszéltem...

Amit leírtál, az olyan mint ha én lennék. Alsó tagozatos voltam amikor egy tanár rajtakapott valakit a hazugságon, és hogy bebizonyítsa a gyereknek, hogy lebukott, megnyomta az orrát, megállapította, hogy nagyon puha, tehát nem mond igazat. Mivel én is sokat hazudtam, ettől megijedtem, és titkon rendszeresen nyomkodtam az orromat, és mindig rémülten vettem tudomásul, hogy valóban puha, csak meg ne tudja senki. Azért a történet nem ijesztett el teljesen, csak az orrommal kapcsolatban alakult ki egyfajta fóbiám, hogy nehogy valaki megnyomja ha gyanút fog. Miután hazudtam, megnéztem puhább lett-e. De annyira nem ijesztett meg, hogy abbahagyjam. Ahogy nőttem, ugyanazokon a történeteken mentem keresztül amiket te is írtál. Sőt, volt két ellenőrzőm is. Az egyik volt a hivatalos,a másik meg amit a szülőknek mutattam meg, kamu jegyekkel. Hazudtam a tanároknak, hogy miért nem ment el anyukám a szülőire, és hazudtam otthon, hogy miért maradt el a szülői. Később azt a szórakozást oldottam meg hazugsággal, amiről tudtam, hogy nem engednék meg.Így kitaláltam egy kamu sztorit, hogy hova megyek, és mit fogok csinálni, sőt utána még mesélnem is kellett otthon a meg se történt szórakozásról, úgyhogy egy egész történetet kellett szőnöm. Hazudtam mint a vízfolyás. Valójában bánom is meg nem is, de nagyon buktam le. Bizonyos szempontból szerintem minden gyerek és kamasz átesik azon az időszakon (kevés kivétellel), amikor hazudozni kezd, vagy próbál. Majd idővel túl leszel ezen, persze kell hozzá az akarat, meg egy másfajta élethelyzet. Viszont (majdnem) minden felnőttel is előfordul, hogy hazudik valamiért. Én is szoktam, csak már nem gyakran, pedig már kinőttem a kamaszkorból. Talán megvan a hajlamom rá. Nem tudom. Azért figyelj oda erre, mert az emberek bizalma törékeny dolog, és ha elveszted, akkor visszaszerezni nagyon nehezen lehet, ha egyáltalán lehet.

ja a "nem" az kimaradt bocsi. *nem nagyon buktam le.