Erről mi a véleményetek, éreztetek már így, vagy voltatok hasonló helyzetben?
Nyáron kiderült hogy van egy betegségem. Novemberig úgymond szenvedtem vele, mert nem segített szinte semmi, "leépültem", lefogytam, a vérképem pedig borzalom volt, gyenge voltam.Ahhoz képest lelkileg elég jól bírtam, de azért padlóra vágott az a néhány hónap, és mellette elég nehéz volt suliba menni. Úgy éreztem senki nem ért meg.
A legjobbnak hitt barátnőm elfordult tőlem. Akkor úgy éreztem egy világ omlott bennem össze, hogy pont Ő hagy ott..majd később, próbáltam másképp ránézni a helyzetre, meg is bocsátottam..nem is haragszom rá,de be kellett látnom ez már nem az.Képtelen vagyok már úgy szólni hozzá ahogy régen. Mintha elhúztunk volna egymás mellett. Ő "keményedett"..én "lágyultam". Ezen kívűl magántanuló lettem,csak hogy az orvosi kontroll hiányzások miatt, ne legyen gond, tehát szinte ugyanúgy bejárok. Mégis úgy érzem, másképp néznek rám..valami nagyon megváltozott.
És én sem érzem már valahogy,hogy ott a helyem. Ez az utolsó évem,még év elején úgy voltam, hogy ott maradok szakmát tanulni, mert most érettségizek,de valahogy nem érzem..hogy ott kéne folytatnom. Mintha valaminek vége lenne. És már én sem ugyanaz az ember vagyok. Sokan mondták nagyot változtam, és ennél fogva, most épp új barátokra vágyom, mert akik a barátaim voltak, azok szinte csak az osztálytársaim..
Szóval a lényeg..úgy érzem,most itt vége lett valaminek,
egy életszakasznak,és végre összeszedtem magam,de szeretnék új embereket megismerni..és új életet.
válasza:Sajnálom hogy beteg lettél, azért írok,nekem nem betegség volt az oka, de a legjobb barátnőm elhagyott, úgy éreztem mindenből kimaradok, kevés barátom volt rajta kívül...
Én is úgy éreztem új barátok, új élet kell, azóta kidobtam mindent, ami a régi időkre emlékeztet, új a külsőm, és talán jó úton vagyok az új barátságok felé is, megpróbálom kihasználni az alkalmakat hogy új embereket ismerjek meg, az utóbbi pár hónapban több új emberrel találkoztam mint az elmúlt évek folyamán...és megpróbálok bizakodó lenni. =)
Sok sikert neked is!:D
(Am én 10.-es vagyok)
válasza:Szia. Ezen én is átmentem pár éve.
Suliban rengeteg hiányzás, betegeskedés és lógás (mert rájöttem, nem érdekel az amit tanulok) miatt. Aztán suli szüneteltetés.
A barátnőm még mielőtt eljöttem akkor megváltozott, éreztem, hogy távolodik el tőlem.
Aztán amikor én otthagytam a sulit vége is lett az egész barátságunknak. Később jöttem csak rá, hogy ő úgy érezhette "elhagytam". Azt hittem nem érdeklem, nem érdekli különösebben mi van velem. De kiderült, hogy haragudott rám amiért otthagytam őt egyedül. Pedig heteken át volt az, hogy kérdezgettem (akár órán is és nem érdekelt már a suli, szinte csak miatta mentem be) hogy maradjak-e. De azt mondta "te tudod..." hát gondoltam nem csinálok magamból hülyét, minek menjek be nap, mint nap a semmiért.
Én is rengetegszer megkaptam azóta, hogy nagyon megváltoztam. Hát meg. Ez van. Legjobb barátnőmmel vége lett a barátságunknak, új közegbe kerültem, megváltoztak a céljaim. Ki ne változna így meg...
De nem bánom. Eleinte rossz volt és sokszor hibás döntésnek hittem. Most, hogy már nem tudom visszacsinálni úgy érzem jó döntés volt, amúgy sem illettem oda soha.
Örülök, hogy végre vége ennek az életszakasznak és felnőtt életet kezdhetek. Azt csinálok, amit akarok én döntök. Sokkal több szabadságot ad az egész. És csak röhögök a sok szánalmas szabályon, amit régen annyira nagy dolognak hittünk...
A hideg futkos a hátamon, amikor a régi o.társak beszélgetni kezdenek velem. Sosem voltunk igazán jóban, beszélgettünk, de... már semmi közünk egymáshoz. Most sem értenek meg. Nem értik miért hagytam ott a sulit. Pedig nekem ezerszer jobb így, mert a magam ura lehetek (valamennyire, hiszen még szüleimmel élek).
Örülök is, hogy vége annak az időszaknak, abszolút nem hiányzik. Ez a mostani és ami ezután jön sokkal klasszabb, kreatívabb, szabadabb :) Szóval szerintem királyság :DDD
Nagyon jól összefoglaltad a kérdésed utolsó részében a lényeget. Tekints erre pozitívumként szerintem, sok új dolognak a kezdete.
"Azt hittem nem érdeklem, nem érdekli különösebben mi van velem. De kiderült, hogy haragudott rám amiért otthagytam őt egyedül. Pedig heteken át volt az, hogy kérdezgettem..."
Szintúgy..ez a helyzet volt,csak őt volt hogy tényleg nem érdekelte,és igazából a harag amit irántam érzett.."lefordítva":
"hogy mertél megváltonzi és a saját lábadra állni."
Vagyis inkább magát féltette, mivel tudta hogy ha ez történik, akkor a függésnek vége...
Még bűntudatom is volt..hogy tényleg mit csinálok..amíg rá nem jöttem kívűlről látva..miben voltam benne,
Iszonyatos korlátok között, és mindig hallgatnom kellett hogy kritizál másokat, és nézi le..csak mert..ilyen meg olyan.Ez is korlát volt. Már ekkor éreztem..hogy valami változik...és ha így megy tovább..fájdalmas vége lesz.
De már talált "utánpótlást"...Igazából visszanézve az "örökbarátság"-nak hitt barátság..akkor jó volt,
de most már annyira jól érzem magam nélküle..tudom csúnyán hangzik,de tényleg így van...és nem kell ..szabadabb vagyok.
Csak most kicsit nehéz még..mintha a szétesettség és az új között lennék a sivatag közepén..ahol semmi sincs még.
Talán nem is az újtól félünk, hanem a múltat féltjük..elengedni.Ezért érzi úgy talán az ember hibát követ el, pedig olyasmit enged el...ami már nincs.
Köszi a válaszokat ! Sokat segítettek, hogy nem csak én vagyok így :D :D
válasza:Nagyon jól látod a dolgokat, nem is tudok mit mondani teljesen igazad van.
Én is így éreztem de most már nem hiányzik ami régen volt, már szeretem ezt az újat és valóban sokkal szabadabb vagyok én is. Úgy érzem felnőttebb lettem és ha barátok maradtunk volna akkor se lett volna jó vége, mert idővel akkor is megváltoztunk volna és így már nincs sok közös bennünk.
Nálam kicsit más volt a helyzet, én nem igazán függtem tőle. Viszont nálunk az történt, hogy mielőtt még eljöttem belépett egy harmadik személy. Az a kis fúria pedig megpróbálta elszedni tőlem a barátnőmet és közénk állt. Én viszont úgy gondoltam nem fogok érte harcolni, legyenek legjobb barátnők (előzőleg barátnőm utálta a csajt) nem érdekelt. Ez volt az utolsó lökés akkor döntöttem el végleg, hogy én kilépek abból az egészből, suliból, barátságból , mindenből. És elkezdtem élni az életem.
Azt gondolom neked is jobb lesz így, csak a szép emlékekre gondolj vissza. Hidd el meg fogsz tudni állni egyedül is a lábadon és sikeres leszel. Szerintem mindenképpen jó egy új szakaszba lépni, ezáltal is fejlődsz. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!