Először még jól indult, de most megint elkapott ez az "iskolai-szomorúság", mit csináljak? 18F

Korán reggel 5-kor kell kelnem, így sosem tudok aludni minimum 8 órát, mivel nem vagyok képes elaludni 9-kor, akárhogy szeretném. Még őszintén bevallom, kicsit vártam is már nyár vége felé, hogy kezdődjön, de nem emlékszem, hogy miért, ma ugyan azon az érzések voltak bennem, mint eddig a 3 év alatt végig. A minek kell itt lenni, halálra unom magam, nincs normális ember körülöttem, mikor mehetek már haza, gondolatok jártak folyton a fejemben. Na meg persze a szalagavatós táncra próbálni, és kibírni, amihez semmi kedvem, csak azért vállaltam el, mert anyám látni szeretné, ahogy táncolok. Utána pedig buli, amibe azért jelentkeztem, mert csak én lettem volna az egyetlen, aki kimarad, pedig a haverjaimmal megyek külön máshová, mert nem igazán kedvelem az osztályomat, talán egy embert, de ő nem csak engem tart "haverjának", de azért megkért, hogy menjek már vele. Azon jár az eszem, hogy mikor lesz már hétvége, hogy mehessek az igazi haverjaimmal bulizni, vagy csak ide-oda. Direkt próbálom megtartani a jókedvemet, de nem sikerül, próbálom "vidám" zenével fent tartani a hangulatom, de nem megy, valami elrontja, és már azon veszem észre magam, hogy megint a szomorú kategóriába tartozó zenét hallgatom, ami lent tart.. Hallgathatom reggelente minden nap haverom barátnőjének a hülyeségeit, hogy tegnap milyen fura embert látott a buszon, meg most mit rajzol, meg mi van vele, reagáljak én rá, mert haverom unja, és ő csak elintézi egy "aha, igen"-nel, hogy ne sértődjön meg, nekem kell rá mondani valamit, és mosolyogni, hogy érdekes.

Iskolában is elaludtam osztályfőnökin, mert semmit nem csináltunk, az ofő írt valamit, nekünk pedig kussba kellett ülni. Most is annyira fáradt voltam, mikor hazajöttem, hogy lefeküdtem és 8-ig aludtam, most keltem fel nemrégen, és 4-kor feküdtem. Már csak annyi vigasztal, hogy végzős vagyok, és eddig kibírtam 3 évet, nem is rosszul tanulva, általában 4-es voltam, és még a középfokú angol nyelvvizsgám is meglett. Ennyi pozitívat tudok mondani az iskolai éveimmel kapcsolatban. Mit tegyek? Nem akarok megint 1 évig 0 hangulattal lenni..