Szerintetek ez nagy gond?

Szerintem nem, lehet így is élni. Nem ugrasz be egy medencébe vagy tóba, nem mész be túl messzire a tengerben stb. Én sem tudok úszni, engem sem tudtak megtanítani, úszásoktatáskor majdnem megfulladtam, pedig ott volt mellettem az oktató és az osztályfőnökünk, de észre sem vették, hogy elsüllyedtem és nem tudok feljönni, fuldoklom, próbálok segítséget találni. Az volt a szerencsém, hogy az egyik osztálytársam kérdezni akart tőlem valamit és megelégelte, hogy mennyit kell várnia rám, amíg feljövök és a karomnál fogva kiemelt a vízből annyira, hogy a fejem kint legyen. Már előtte is tartottam kicsit a víztől, és eleve olyan segédszivaccsal mászkáltam még akkor is, amikor a többiek már rég önfeledten úsztak és játszottak, de még azt is sikerült elengednem vagy már nem tudom mi történt, azt hiszem, akkor talán nem is kaptam, mert akkor jött az, hogy próbáljak már meg önállóan is úszni, úgy, mint a szivaccsal, képzeljem azt, hogy ott van és meglátom menni fog blabla... Legalább figyelhettek volna rám, ha ilyet tesznek! Nekem akkor lett elegem a dologból, többet nem is jártam úszni, mindig kitaláltunk valamit, hogy beteg vagyok vagy elaludtam és csak a többi órára mentem be. Amikor a tanár elkezdett szövegelni, akkor pedig elmondta neki anyám, hogy köszönjük, de ebből nem kérünk és fogja be a száját, örüljön, hogy nem vertük ki a balhét, mert ott fulladhattam volna meg és ő nem is tudott róla, pedig velem szemben ült pár méterre egy padon.

Medencében azóta is fulladok és nem érzem jól magam, a Balatonba viszont szívesen bementem, igaz nem úsztam, csak álltam vagy néha leültem meg sétálgattunk, kicsit pörögtünk a vízben ilyesmik, de jó volt, még a bójákig is nyugodtan bementem, ahol már majdnem a számig ért a víz.

Szóval szerintem nem nagy gond, amíg el tudod kerülni azokat a bizonyos helyzeteket. De ez általában megy, én sem járok például strandra, mert felnőttként már cikinek érezném magam úszógumival, már tinikoromban is megbámultak miatta (akkor voltam utoljára, akkor is csak azért, mert szüleimmel, rokonokkal mentünk és úgy éreztem nem akarom kihagyni). Anyám is úszott néha, de már akkor rosszul éreztem magam, amikor addig egyedül hagyott és csak álltam a vízben és néztem őt és vártam, hogy mikor fejezi már be, a lábamat sem mertem felemelni.

A legrosszabb talán az az egészben, hogy a legtöbb ember ezt nehezen érti meg és jön a sok hülye kérdés, hogy jaj, te nem tudsz úszni? És miért nem? Az meg hogy lehet? Nem tanultál meg, miért nem? De úszni mindenki tud! :D és hasonlók... Vagy ha valami barom nem hiszi el vagy nem veszi komolyan és elhívnak például a Balatonhoz egy hétre és ő egyszer csak úgy dönt, hogy de te is bemész a vízbe, nincs több kifogás és belök téged... Szóval éretlen emberekkel ne menj ilyen helyre.

Egyébként tényleg semmi gond nincs vele, én is így élek és nem zavar. Vagyis olykor gondolkodom rajta, hogy most már eltelt pár év, talán megpróbálnám újra, de tudom, hogy ha csak meglátom a medencét vagy megérzem a víz illatát, vagy csak a kezembe kerül a fürdőruha, akkor már rosszul vagyok.

Összegezve, mindaddig nem probléma, amíg nem esel be egy tóba vagy hasonló, amikor ki kellene jutnod onnan valahonnan. Egyébként, ha kevesen is, de vagyunk így páran, hogy nem tudunk úszni és mégis élünk. A hétköznapi életben sok emberről soha ki sem derül ez, és nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy szükség legyen az úszásra, vagy legalábbis elég ritka az ilyesmi. A lényeg, hogy ha vízbe esnél, akkor ne kapálózz, hanem nyugodj meg és próbáld felidézni, hogy kell úszni és próbáld! Na persze amikor a fejed kint van a vízből akkor amilyen hangosan csak bírsz kiabálj segítségért, és igyekezz a lényeget mondani, ha van elég lélekjelenléted. Például: nem tudok úszni, segítség a tónál, megfulladok, húzzanak ki stb.

Én egyszer még egy tóba is beleestem és csak azt tudtam kiabálni, vagyis halkan ismételgetni, hogy segíts, segíts, segítség. Hát, mondanom sem kell, hogy a hátamra estem így nem tudtam magam tartani és a fejem is majdnem a víz alá került már, az emberek meg csak néztek, hogy kinek kell segítség és hol és egyáltalán miben. Mondjuk ott nem úsztak és nád is volt, de azért láthatták, hogy beestem a vízbe (végül segítettek is).

De az is biztos, hogy többé nem megyek arra a részre egyedül (volt a tó mellett kis út, ösvény, csak volt egy rész, ahol göröngyös volt és csúszott is és pont nem jól léptem és beestem, ráadásul épp egy olyan helyre, ahol hirtelen mélyült a tó, sőt a szélénél is ki volt ásva vagy ilyesmi és már mély volt. Mert más részeinél a sekély, bokáig érő vízben simán sétálgattunk és elkaptuk a pici halakat a barátaimmal pár évvel azelőtt).

Szóval tényleg nem gond, csak meg kell tanulni, hogy ha nem tudsz úszni, akkor ne sodord magad veszélybe. Ezt mára már én is megtanultam, már sosem mennék egyedül olyan helyekre, amik veszélyesek lehetnek, csak akkor még gyerek voltam és nem gondoltam, hogy ilyen kis apróságokból is baj lehet és a kisútról is beeshetek. De azt is túléltem. Nem írok már többet, de tényleg lehet így élni és attól még jól érezheted magad akár egy tengerparton is a családoddal, a vízbe gondolom legalább addig be mersz menni, hogy csak a derekadig ér. Akkor meg labdáztok. Aki szeret, az megérti, hogy nem tudsz úszni és nem fogja erőltetni. A buta beszólásokkal pedig nem kell foglalkozni, nem mindenki tud úszni, eleve bunkóság rögtön leszólni az ilyen embert, amikor nem tudják, mi áll a háttérben. Van akinek rossz élménye volt, másnak pedig egyszerűen nem feküdt ez a dolog, nem tudta megtanulni, nem szerette stb.