Miért veszek össze vele? Szerintetek?

Anyámmal.

Első lehetőség: Éveken át ivott és balhéztak apámmal (nagyon csúnya emlékeim vannak), nem dolgozik mivel nem tudott elhelyezkedni, depressziós is volt.

Második lehetőség amit anyám gondol: Sok lövöldözős számítógépes játék. (kiskoromban még kiverte a biztosítékot nálam ha nem sikerült valamit megnyernem, de az már vagy 7 éve volt. Manapság már intelligensen kezelem az ilyesfajta szórakoztatás céljából készült játékokat).

Hmm, nem is tudom, vajon melyik?

Csak anyámmal, csakis vele veszek össze folyton, elég csúnyán. Általában még kis dolgokon is feltudom magam húzni. Sokszor felhozom a múltat ami nem szép dolog, de nem direkt, csupán elborítja az agyamat a düh.

Apámmal, testvéreimmel nem viselkedek így sosem, ismerőseimmel pláne nem. Anyám nevelt egyedül, apám alig vette ki a részét a nevelésből, ezért anyám volt/van nekem a "mindenem", akinek a régi énjét elvesztettem egész kis koromban amikor elkezdődött a "folyamat" (ivás, stb). Ezt okolom azzal amiért vele így viselkedem. Magának köszönheti.. ha megiszik egy sört az már rá olyan hatással is tud lenni hogy csak na (hangulattól függ), olyankor teljesen megváltozik. Ő is emlékszik milyen volt amikor folyton piált, minek kell kísértenie magát? Tudja hogy rosszat okoz nekem ilyenkor, mégis van valami oka rá hogy igyon. (Általában rossz hangulatában szokta megszegni a szabályt és inni, akkor megváltozik teljesen). Terrorban tartja a lelkemet, igaz nem sűrűn iszik mostanában, de az emlékek csak nem hagynak.

Szóval szerintetek ez az oka hogy ilyen vagyok vele, a múlt? Annyira sajnálom a helyzetét, de egy gyerek aki így nőtt fel egészen 6-7 éves koromtól 9-10 éves koromig annak nem mondhatják hogy "felejtsd el, punk-tum meg nem történt", hisz nem így működik. Annyiszor összeveszek vele (mégha igaza is van), hogy már a szavam semmit sem ér (bocsánat kérés). Egyébként ezen kívül apám sem normális, mint egy kisgyerek kinek semmit nem lehet megtanítani (ezért is vesztek össze folyton), és úgyis gondolkozik (gyermekded) de erről most nem írnék részletesen.

Azt tervezem betöltöm a 18-at, informatikai téren elkezdek dolgozgatni, gyűjtöm a pénzt majd elköltözök. Ez tűnik a legoptimálisabbnak számomra. :/

Az a baj nem lehet minden egyes történetet elmesélnem, szóval lehet téves kép alakul ki bennetek.

Egyébként anyám jófej is tud lenni, sőt az ha nem balhézunk. Mégis vele vitázok folyton... lehet annyira kötődök hozzá hisz apámra nem nagyon tudtam számítani? Ki tudja, bonyolult.

Kis fogalmazásom megírása után elég hülyén hangzik a kérdésem, szóval inkább csak egy sztori azokhoz akik hasonló helyzetben vannak mint én. További szép napot, köszönöm ha elolvastad.

14/F Ádám