Az ilyen mentális betegségekkel jobb nem szembesülni? (pl marihuánával)

"Ebből te általánosítasz arra, hogy másnál is így volt/van/lesz. Ezt anektodtikus érvelésnek hívják. Tipikus hiba." Nem csak ebből az egy esetből általánosítok erre, másfelől is hallottam már ilyen történeteket. Lehet, hogy nem tökéletes módszer ezt nem tagadom, bár vannak pszichológusok akik használnák terápiás eszközként a hallucinogéneket. Nem én vagyok az első, akinek ez eszébe jutott, a gond csak az, hogy az emberek 90%-a amint meghallja a szót, hogy "drog" vagy "tudatmódosítás" kapásból legyint. Pedig sokan azt sem tudják, mi a különbség az LSD és a heroin között...

"Már pedig, ha nem tudod nekem levezetni, hogy az miért valódi tudás, akkor innentől magad sem lehetsz biztos benne, hogy a tudást birtoklod"

Na most pont ez az a része a dolognak, amit nagyon de nagyon nehéz elmagyarázni. Mondjuk az is igaz, hogyha te odamész egy kőbunkó alkesz állathoz, valószínű, hogy neki sem fogod tudni meg magyarázni, hogy te "bölcsebb" ember vagy mint ő. És egy buddhista mester szerinted tudna neked olyan 10-20 sort írni, ami után a homlokodra csapnál, hogy hűha? Félre értés ne essék, nem arról beszélek, hogy én egy megvilágosodott guru vagyok, vagy, hogy felsőbbrendű vagyok mint bárki más. Csak ezek olyan dolgok, amiken az embernek magának kell átesnie, így vagy úgy. Nem mondom, hogy ehhez feltétlenül tudatmódosításra van szükség, mindenki megtalálhatja a maga útját.

A világ lehetne teljesen másmilyen is, gyökeresen másmilyen. Teljesen esetleges, hogy az életünk olyan amilyen. A józan állapot az alapállapot, ez van, ezt kaptuk, alkalmazkodni kell hozzá nyilván. De egyrészt ez is csak átmeneti (születés és halál között), másrészt a Nagy Egészhez minden hozzá tartozik. Én úgy érzem, hogy csak nemrégiben értettem meg többek között ennek a jelentőségét is LSD hatására (volt kb 2 erősebb tripem + 1-2 lightosabb az elmúlt 1 évben).

Határozottan magabiztosabbnak is érzem magam mint régen. Enyém a kontroll, én irányítom az életemet. Ugyanakkor azt is tudom, hogy bármi lehetséges épp ezért már nem igazán aggódom a dolgokon. Az igazat megvallva már a haláltól sem félek. Átmentem megfigyelőbe, annak látom a dolgokat, amik, nem pedig annak, amit az egóm leszűr belőle. A világról alkotott képem eléggé megváltozott, bár nagyon sokáig realista, ateista nézeteket valltam, most már kialakult egy afféle furcsa és eléggé egyedi hitem. Határozottan úgy érzem, hogy valami nagy dolognak vagyok a része. Na mindegy, ebbe most inkább nem mennék komolyabban bele.

Így röviden tömören ennyi. Nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan időszak az életemben, amikor úgy fogok visszatekinteni ezekre a dolgokra, hogy "hű ezt nagyon nem kellett volna". És igen, azt is gondolom, hogy ez egy NAGYON kiaknázatlan lehetőség az emberiség számára. Sajnálom, hogy elítélik az emberek.

Nah jó volt ezt így kiírni magamból :D