Miért igénylem ennyire a törődést?

Felnőtt férfi vagyok, tehát nem egy "identitászavaros kamasz" és mégis azt tapasztalom, hogyha egyedül kell lennem és még csak rám se ír senki, akkor teljesen talajtvesztetté válok. Ha társaságba járok, ha beszélgetek emberekkel, nagyon jól érzem magam, szeretek bulizni, szoktam is elég sűrűn stb. Viszont nagyon hiányzik az érintés (akár csak baráti is) és a törődés. Annyira azt várnám el, hogy mindenki velem törődjön, beszélgessen, ha egy hétvégén nem hívnak sehová vagy elutasítják az én szervezkedésemet, nagyon rosszul esik.

Jó, a dologhoz tartozik, hogy szingli vagyok, de sokáig párkapcsolatban éltem. (Ésszerű lenne olyan "magánakvaló"-vá válni, de nem vagyok olyan.)