Mit gondoltok erről?

Okos vagyok, intelligens, és próbálok proaktív lenni. ALapvetően a humán tárgyak vonzanak, és ami leginkább érdekel, az az irodalom, társadalomtudomány, és a pszichológia, de ezenkívül még: politika, vallások, történelem, művészetek (sokat én is csinálok). Egy átlagos közegben (pl. osztály) nagyon erősen meglátszik, hogy érettebb, műveltebb, tájékozottabb vagyok, mint a többiek, és ez az egész személyiségemre kihatott már kiskoromtól fogva, tehát alapvető személyiségjegyem hogy teljesen másnak látom magam, és mások is így gondolják (nem feltétlen negatívan). Sokkal inkább kijövök a nálam idősebbekkel, meg akiknek hasonló érdeklődési körei vannak. Bekerültem egy ilyen közösségbe, és nagyon szeretem, de amellett, hogy nagyon boldog vagyok, hogy végre megtaláltam az "embereimet", ott nincs ekkora különbség köztem és a többiek között, egy szinten vagyok velük, van, aki tájékozottabb, van aki kevésbé, de ez megrémiszt. Annyi minden érdekel, és annyi mindent akarok csinálni, de sajnos nem vagyok annyira szorgalmas. Hiába gondolkozom tényleg sokat, alkotok, stb., nagyon sok időmet leköti a szimpla álmodozás, az önző dolgok, sokat gondolkozom magamon, az életemen, a vágyaimmal foglalkozom. Tény, hogy ennek is megvan az előnye, mert elég mélyreható önismerettel rendelkezem, tehát az önelemzésnek is van haszna nyilván. Csak zavar, hogy pl megmozgat egy kérdés valamilyen globális témában, de nem annyira, mint a saját életem. Pl. nem tudnék megoldást találni egy globális problémára, vagy nem tudnék levezetni egy forradalmat (csak a példa kedvéért, nyilván nem akarok), mert az, hogy pl. megtaláljam életem szerelmét, és hogy kiteljesedjek a karrieremben, sokkal fontosabb lesz.