Ti mit gondoltok erről (spontaneitás kellene)?
Ma gondolkoztam régi dolgaimon. Kiskori (7-14) "mániáimról", szokásaimról, érdeklődéseimről.
Voltak olyan dolgaim, amiket nem vállalnék fel. Egyedül kijártam falu focipályájára kapura rúgni, egyedül sétálgattam, stb. Ma azt mondanám magamra, pszichiátriai eset. Amúgy az is, de a lényeg nem ez.
Régen boldogan csináltam különc dolgaimat. (Amúgy nem voltam boldog, nyilván meg voltak a magam gondjai.)
De amikor épp sétáltam, és hülyeségeken gondolkoztam, vagy épp egyedül fociztam, akkor felszabadult voltam.
Nem gondolkoztam azon, hogy
1. normális-e, hogy ezt teszem,
2. van-e értelme,
3. mik a hosszútávú következményei,
4. mit szólnak rólam mások?
Manapság mást se csinálok, mint ezeken rágódok.
Egy csomó dolgot nem tudok élvezni, vagy nem úgy. Közben érzem, hogy szükségem lenne még egy-egy magányos sétára, mialatt az elvont dolgaimon gondolkozom. De ha elmegyek sétálni, szinte biztosan felhúzom magam, hogy normális-e egyedül, stb...
Most NEM arra akarok kilyukadni, miért egyedül mentem és miért vagyok magányos típus. NEM ez a kérdés lényege!!!
Szerintem túl sokat gondolkozunk azon, hogy stresszel-e, normálisan állok-e hozzá, árt-e nekem hosszútávon, árt-e nekem rövidtávon, mit gondolnak rólam, normális dolog-e, van-e értelme, célja?
Ahelyett, hogy néha tudnánk spontán csinálni, ami jön. De akár spontán maximalistának lenni, ha AZ nyugtat meg, spontán visszautasítani a bulit, ha ott nem érezzük jól magunkat, spontán máshogy viselkedni, mint az átlag...
Régen spontán voltam valamilyen, spontán viselkedtem valahogy, és legalább azon nem rágódtam, hogy jó-e nekem, stresszel-e.
Mióta kamaszodtam, nomeg egyre többen megjegyezték, hogy szerintük ez így nem jó nekem, és nem veszem észre, de ártok magamnak, azóta...
Szinte állandóan feszült vagyok és minden mozdulatomon rágódok...
furán állsz hozzá a dolgokhoz
egyedül sétálgatni? kapura rúgást gyakorolni? mi ebben a fura? teljesen normális dolgokat csináltál, és szomorú, hogy ma már nem csinálod, pedig vágysz rá... miért lenne fura egyedül sétálni? nagyon is jót tesz mind a testnek, mind a léleknek!
egy sétának, vagy magányos labdázásnak mi az értelme? az, hogy jól és kiegyensúlyozottan érezd magad... ennél több nem is nagyon számít az életben!
mik a következményei? semmi?:D mi lenne? ha nem a tanulás vagy munka rovására megy, akkor semmi baj nem lehet belőle.. a szabadidődet emg töltsd úgy, ahogy kedved tartja! és ha a séta az, akkor töltsd sétával!
mit szólnak mások? mit szólnának? én például azt szólom, hogy megint elbsztam egy délutánt, pedig elmehettem volna sétálni, pedig régóta tervezem már és minden második napra tervezem, ehelyett havi 1 van.. és a gép előtt rohadok helyette.. és irigyellek...
Meg például sokat tanulok.
Ez is régen spontán jött. Szerintem nem is gondolkoztam, nem is magyarázkodtam magamnak, hogy miért.
Régen stresszelt, mert kishitűséggel társult és nem fogadtam el magamnak egy 4-est se.
Mára ezeket leküzdöttem.
Kiegyensúlyozottan tanulhatnék sokat, mialatt természetesen pihenek is, és míg mások gyomorgörccsel vizsgáznak, én nem, mert tudom, hogy ami rajtam múlt, megtettem.
EHELYETT a többiek megjegyzései már tönkretettek, és mást se csinálok tanulás alatt, mint agyalok, hogy árt-e nekem. :(
De hisz az volt a normális! Szerintem létszükséglet naponta egy kicsit EGYEDÜL lenni!! csak, úgy..lenni..
Ajánlom Micimackó és a Tao könyvét.. nagyon jót tenne, ha elolvasnád! elmúlne ez a felseleges aggodalom- [link]
Arany a Bolond Istókban (II.ének) is erről ír..
"Hang, szín, sugár lett, tér és mozgalom,"
(hát persze, hogy "bolond", aki ilyet csinál:)))
Isten, világ, ember: a tiszta ész
Nyitját ezekhez vágya feltalálni:
De, ami pár évezred óta kész,
Belátta, hogy neki kell megcsinálni.
Mind "térj-meg-utca" ez, bármerre méssz;
Így kedve nem sok volt philosophálni; -
Egy ismerethez mégis eljutott:
"Hogy semmit nem tud, annyit jól tudott."
*
Szerette Istók a természetet
Éhomra is; - ha egy szünnapra szert tőn,
Ebédre vackort és kökényt szedett
S egész nap elcsatangolt a Nagy-erdőn;
Olvasni fűbe ha telepedett,
Nem olvasott, - csak egy mohlepte cser-tőn
A mikrokosmost, sürge hangyabolyt
Órákig nézte, amint föl- s lefolyt.
48
Vagy elbocsátá lelkét ringatódzni
Szellő fuvalmán, bólintó galyon,
Felhők futásával versent hajózni,
Hanyatt terűlve egy partoldalon, -
Engedte önmagából kilopódzni:
Hang, szín, sugár lett, tér és mozgalom,
Ő a természet, a nagy és örök -
Mi ott henyél, csak hitvány földi rög.
*
Nekem ez kb úgy jön ki, hogy fogom a rollert, aztán neki a városnak!
Legalább háromnegyed órát nyargalászom tiszta erőből, én ezzel vezetem le az energiámat. Ráadásul én is mindenféle apróságon gondolkozom. Szellemileg nagyon pihentető.
Szinte mindenkinél van ilyen korszak.
Ne szégyelld, ez ilyen korban szükséges. És ezt nem én találtam ki.
13/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!