Mit csináljak? Tanácstalan vagyok. :S

Sziasztok. 17 éves lány vagyok és azt hiszem, az életem válaszúthoz érkezett:S

Van egy velem egyidős fiú unokatestvérem, együtt nőttünk fel. Viszont a különböző baráti társaságok miatt már egy ideje külön utakat járunk. Ő hívő, templomba jár, rajzol, dalokat ír, én pedig inkább olyan bulis csaj vagyok, szinte minden hétvégén ha más nem, összeülünk a barátokkal, iszunk és hajnalban járunk haza.

Egy ideje én ezt már nem élvezem... Ma, mivel karácsony van, elmentem az öcsémmel és anyukámmal templomba, az unokatesóm gitározott két haverjával és minden olyan békés volt... Tudom, ez most hülyén hangzik, de nyugalom lett úrrá rajtam:) Unokatesómat mindig szekáltam, hogy szektatag, de ma nagyon jól éreztem ott magam. Szívesen járnék gyakrabban is, ráadásul elég sok fiatal van a "gyülekezetben", jövő hétre is hívtak korcsolyázni, szerintem el is megyek velük. És ráadásul nem olyan kis pipogyák, vagy hogy is mondjam, amilyennek képzeltem őket, poénkodnak, néha cikizik egymást de mégsem gorombák...

Viszont félek, hogy a barátaim nem igazán értenék meg, ha elkezdenék templomba járni, szekálnának miatta, ráadásul félek, hogy a barátom is hasonlóan reagálna. Igazából a vele való kapcsolatom sem az igazi... Azt hiszem, csak a szex tart minket együtt. Attól tartok, ha azt csinálnám, amit szeretnék, teljesen hátat kellene fordítanom a mostani életemnek, és habár így nem vagyok teljesen boldog, nem hiszem, hogy meg tudnám tenni... Mit csináljak? Annyira távol áll tőlem ez a templombajárósdi, imádkozósdi, de mégis, valahogy úgy érzem, jó lenne:S Tudom, hogy hosszú lett, köszönöm annak, aki elolvasta és válaszol:)