Mit tegyek? Miért vagyok ilyen?

Menj el pszichiáterhez mielőtt nagyobb baj lenne!

Jobbulást!

Szem. önbizalomhiány. És későn érő fajta lehetsz.

Lehet otthon nincs rendben valami. Nem nagy a nyomás, hogy "többre vidd", tanulj tovább? Barátok rendben?

Ne foglalkozz annyit a külsővel.

Ha szép vagy, akkor se, ha nem, akkor se.

Hidd el, sokadlagos kérdés..ahogy az öltözködés is. Tiszta legyen a "gúnya" és kész. de ezt nyilván felesleges volt mondanom.

Szia!

Szerintem az a bajod, hogy nem vagy főiskolás/egyetemista, miközben azt látod, hogy tőled sokkal hülyébb emberek is elvégzik, és ettől többre tartják magukat, ergo te értéktelenebbnek érzed magad. Elképzelhető, hogy a "sztár utánzás" is amiatt van, mert szeretnél valaki lenni, akit elismernek, akire felnéznek, csak ez az álmod nem áll összhangban a valósággal. A világ elől is azért menekülsz, mert mindig azzal szembesülsz, hogy mások milyen sokra vitték (ilyenkor az ember a tőle "szerencsétlenebbeket" észre sem veszi, csak azokat akiknek irritálóan jól megy), milyen boldogok, míg neked esélyed sincs az olyan életre, amilyet szeretnél.

Két dolgot tehetsz. Vagy megembereled magad és beiratkozol egy egyetemre, és keményen küzdesz az álmaidért (nem lesz egyszerű, sőt kifejezetten kemény, rengeteg lemondással, de így legalább magaddal egyenesbe jöhetsz). Vagy belenyugodsz a sorsodba, hogy egy szimpla "átlagember" lett belőled, elfogadod önmagad és így próbálsz boldog lenni (mert így is lehetsz).

Szerintem fejezd be az önsajnálatot, és ne foglalkozz magaddal, ne elemezgesd magad! Ezt ne vedd szemrehányásnak, vagy cikizésnek, mert tapasztalatból tudom, hogy mennyire nehéz. Mindig könnyebb begubózni, és sajnálni magad, sírni.

Vegyél egy nagy lendületet, jelentkezz főiskolára/egyetemre, ha vannak barátaid, akkor mozdulj ki velük, ha nincs, akkor pedig szerezz!

Vegyél részt jótékonysági programokban, védd a környezeted, mosolyogj az emberekre az utcán, így minden este ha tükörbe nézel, egy jó embert fogsz látni, aki elmondhatja magáról, hogy tett valami jót.

Az írásodból ítélve egyáltalán nem vagy buta, szóval BIZTOSAN el tudnál végezni valami főiskolát vagy egyetemet. Szánj rá elég időt, hogy kitaláld, hogy mit szeretnél csinálni, miben vagy jó. Ha szeretnéd, akkor segítek, mert én is pályaválasztás előtt állok. Szóval, ha akarod, dobhatsz nekem egy privit.

Tudom, hogy amiket leírtam, egyszerűnek hangzanak, de valójában nagyon nehéz rászánni magad, hogy cselekedj, minden ember hajlamos inkább sajnálni magát, és szenvedni. De ha nem törsz ki ebből, akkor hidd el, hogy minden csak rosszabb lesz, nem fogod vinni semmire az életben, és még totál beleesel, és mélyre süllyedsz ebbe a depressziós állapotba, és onnan már nehéz kijönni magadtól...:(

Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy van-e barátod. Mert abból, hogy ennyit foglalkozol a külsőddel, nekem az jön le, hogy nincs, de nagyon szeretnél. De nézhetsz ki akárhogy, mert ha magadat is utálod, akkor hogy várod el, hogy mások szeressenek? Vagyis először a önmagaddal kellene megbékélned.

Az általad "különlegesnek" hívott emberek sajnos cseppet sem azok, a társadalom nem azért veti ki őket, mert eltérnek az átlagtól, hanem azért mert értéktelennek, naplopónak tartja őket. Ez kicsit erősre sikerült, de az elmondásod alapján én úgy képzelem el őket, hogy egész nap csak elmélkednek a világ nagy dolgairól, de valódi értékeket nem teremtenek/termelnek és nem is tanulnak, csak vannak a nagy világban, miközben ők azt hiszik, hogy ők a f@sza gyerekek, sőt, ezt megpróbálják fennhangon bizonygatni, kifejezni a környezetük számára, úgy hogy megpróbának eltérni tőle, "különlegesnek" beállítani magukat. Így a későbbi megvetést erre a "különlegességre" tudják fogni, pedig nem emiatt nem tudnak beilleszkedni. Én is hány "fűfejet" láttam, akik próbálták beállítani úgy magukat, mintha ők tojnák a spanyolviaszt, és mennyit tudnak a világról, közben csak egész nap tengnek-lengnek, míg én sokszor nyolctól nyolcig sz.pok az egyetemen, sosincs időm semmire és a barátnőmet is hetente egyszer látom. És erre jönnek ők, és szinte elvárják, hogy tiszteljem őket a nagy semmiért (elmélkedni minden ember tud, sőt "különleges" is bárki tud lenni, de valóban értékesnek és hasznosnak lenni, hogy a világot előre is vidd, na ez a kihívás). És még sokan mások is hasonlóan éreznek velük kapcsolatban...

Remélem érted, hogy hova akarok kilyukadni.