Miért félek a férfiaktól?

HA fiu vagy akkor gáz,ha lány vagy akkor meg nem tudok mit csinálni !! nem lehet hogy a saját nemedhez vonzódsz??

Esetlegesen a férfiakban nemtudsz megbizni?

Lehet, hogy fokozatosan rakódtak ezek össze neked: féltél a testvéred barátjától, erre ő még jobban ijesztgetett. Apukádnak meg akartál felelni, de folyton "ledorongolt"

Csomó negatív élmény ért az ellenkező nemtől. Ha meg még oviban meg suliban is csúfoltak emiatt, akkor csak fokozták a félénkségedet.

De sokan azt mondják, hogy már a magzati korunkban történtek is befolyásolnak minket. Mások szerint még az őseink által átélt dolgok is. Megint mások szerint az előző életeink.

Van egy ismerősöm, elég sok magánéleti problémája volt egy időben, elment kineziológushoz, és sokat segített neki (mellesleg a barátnője is ugyanazokat mondta előtte, mint a kineziológus, csak ő nem volt szakember, ezért a k-nak jobban hitt) Esetleg megpróbálkozhatsz te is egy ilyen "beszélgetéssel", nem kérnek egetverő pénzt, de lehet, hogy segít.

Megválaszoltad a saját kérdésedet!

A nővéred barátjától már indokolatlanul féltél...

Minden apának elfogultan imádni kellene a lányát, különben elcseszheti az életét! Itt is érvényes a szabály, egy férfi egy nőt nem bánthat (mint egy férfit), hanem sokkal inkább védelmezze! Milyen férfi az ilyen??! Egy apának különbséget kell tudnia tenni, milyen érzékeny a másik, és kinél meddig mehet el.

Bár ki tudja, neki milyen lehett a viszonya az anyjával...

Az apukád miatt van. Sajnálom, hogy ezt mondom, de ő alakította ki benned ezt a fóbiás elhúzódást!

Ezt onnan tudom, hogy velem is ez van. Vagyis teljesen más, de tanulhatsz belőle. Szóval én amíg kicsi voltam imádtam apámat, ő még most is szeret meg minden csak tudod amikor 10 éves voltam meghalt a nagymamám, az ő anyukája. Elég nagy teher volt az ő elvesztése is, hisz anyámnak tekintettem, de ehhez hozzá jött az is, hogy apám teljesen megváltozott, mindenkivel szemétkedett, bunkó lett, éjjelente kiabált álmában rémálmai voltak, ettől teljesen kikészültem aztán persze megtörtént az, hogy szilveszterkor nem jött haza 2 hónapig nem láttam utána a kezembe nyomott 1000 Ft-ot és utána megint nem láttam 1 hónapig. Anyám minden egyes nap órákat sírt a vállamon, elhordta mindennek az apámat stb. Úgyhogy én 2 év alatt úgy megutáltam őt, ahogy még senkit. egyszerűen undorom lett amikor haza jött. Azután rá 2 évre anyámék kibékültek. De én még mindig nem bocsátottam meg neki, beszélek vele, kedves vagyok hozzá, de nem szeretem. És amióta itthon él észre vettem azt, hogy elhidegültem az összes fiú barátomtól, már nem is beszélek velük, a buszon mindig idegroncs vagyok, hogy nehogy belém kössenek vagy rám nézzenek. Férfi fóbiám lett. Rettegek tőlük. Két éve rettegésben élek. Minden egyes nap, ahogy kiteszem a lábamat itthonról, már 2x volt idegösszeomlásom.

Ez az én történetem.

Olyan nagy lyukat, fájdalmat "vert" beléd az apukád, hogy azt nem tudod kiheverni. Minden férfi az apádat juttatja eszedbe. Tudat alatt és így nem mersz, nem akarsz feléjük közeledni.

Ne egy fiúval ismerkedj, hanem sokkal. Minél többel.

Utcán, buszon, vonaton, metrón, villamoson, suliban, szakkörön, munkahelyen, metrón, templomban, edzésen, szóval bárhol.

Próbálj meg vidám lenni (tudom, nem mindig könnyű), az bátorságot, önbizalmat ad, és erősít.

20/F