Itt én vagyok az akinek nincsen igaza?

Most végeztem el egy pár hetes német nyelvtanfolyamot. Csoportos tanulás volt, de eleve a jelentkezettek nem egy szintem voltak. Ez már nem teljes kezdő volt, hanem az alapokat már kellett valamelyest tudni hozzá. Én ezt tudtam, de mégis lassúbb tempóra gondoltam, úgy képzeltem el, hogy majd mindent szépen lassan átismétlünk, de elég rohamléptekkel haladtunk. Engem ez zavart, mert volt amit most tanultam először. Meg az is zavart, hogy volt már aki kint dolgozott Németországban és már folyékonyan tudott beszélni. Nem én voltam a leggyengébb de közel sem a legjobbak közé sorolható. Engem kimondottan idegesít, ha kérdeznek tőlem valamit németül, vagy beszélni kell és mindenki ott vár meg néz rám, hogy mit mondok, utálok így nyelvet tanulni. Bár ragadt rám sok minden, meg úgy lehet jó nyelvet tanulni ha beszélek is, de nem szeretem ezt a sürgetést. Viszont már régebb óta járok magántanárhoz, ahol jól érzem magam, egyedül vagyok, nem kell másokra figyelnem, és ez a fajta tanulás jobban tetszik. A helyzet most az, hogy ahol befejeztem a németet, az a képzőintézmény most felajánlotta a csoportnak, hogy akit érdekel, tudnak olyan csinálni, hogy egy héten kétszer vagy háromszor lehetne menni, de ez már fizetősbe menne, és folytathatnánk tovább a tanulást. Ez olcsóbbra jönne ki, mint az, hogy én járok a tanárhoz egy héten egyszer. Már megbántam, hogy mondtam itthon, mert azt mondták jobban megéri így, hogy többször megyek kevesebbért, ami így igaz, de én jobban szerettem úgy tanulni mint régebben. És a saját pénzemből is ment. Csak most meg le lettem hurrogva, hogy értsem már meg, hogy jobban kijön, kevesebbet kell fizetni. Nekem meg ez rosszul esett, mert 23 évesen, ha egyszer én másképp akarom miért kell rögtön így mérgesnek lenni?