Ti gondoltatok már ilyenre?

Kicsit depis lehetsz. De fel a fejjel. Tessék, egy nyuszi:

(\_/)

(*.*)

(")(")

Ügyes a nyuszi :D

Egyébként engemet is gyakorta (épp most is) elkeserít az érzés, hogy engemet senki nem szeret (igazán).

Depressziónak hívják és rengeteg sok minden válthatja ki.

Legtöbbször lehet vele élni, csak kellemetlen.

Először mindenképpen keríts egy embert, aki közel áll hozzád, és neki elmondhatod, hogy mit gondolsz, de ha úgy érzed menj el pszichológushoz. Hosszú távon sokat tud segíteni! :)

Találja valami olyan tevékenységet, amiben elsősorban magadnak, magad előtt tudod bizonyítani, hogy jó vagy valamiben, és élvezed. 4 évig voltam depressziós, de el kezdtem történeteket írni, és rajzolni csak úgy magamnak, aztán valakinek megmutattam, és azt mondta hogy nagyon jók! Azóta sok minden változott, és nagyon örülök, hogy nem végeztem magammal, pedig már kétszer is majdnem megtettem, és rendszeresen vágtam késsel a kezem. Ha találsz egy tevékenységet, amiben ki tudod magad fejezni, és ügyes vagy, magabiztosabb leszel, amit az emberek is megéreznek, és jobban fognak közeledni hozzád. Tarts ki, mert lehet, hogy nagyon nagyon sokáig is eltart egy ilyen depressziós állapot, én 4 évig teljesen egyedül voltam (pedig ott volt a családom, meg az osztálytársaim) de senki nem értette, hogy mi van velem. Tudom, hogy nagyon nehéz, de ha jól kezeled a depressziót, feltalálod magad a nehéz időszak alatti dolgok valahogy hasznossá válnak, jó irányban alakítanak, és ha hagyod, ez az alakulás meg fog mutatkozni kívül is. Azóta, hogy depressziós voltam, sokkal könnyebben megértek más embereket, toleránsabb vagyok hozzájuk, és könnyebben elfogadom őket. Most már azt mondják, hogy jó a társaságomban lenni, mert valahogy figyelek a többi emberre, élvezik ha beszélek velük, és én sem érzem magam egyedül:) De először építs ki magadnak belül, az érzéseid közt egy bázist, ahova mindig visszatérhetsz, ha valami nagyon elviselhetetlen. Magadat se utasítsd el azért, mert "nyilván egy gyökér lehetek, ha ennyiszer vagyok egyedül" alapon, nekem az segített nagyon sokat, hogy a képzeletemben elképzeltem magamat különféle valós/nem valós szituációkban, ahol bátrabban, magabiztosabban viselkedtem, mint a kívül állók szemében. Néhányszor én is mentem pszichológushoz, és tényleg az is segített, csak nekem az volt a nehéz, hogy a családom egyszerűen a legnyilvánvalóbb jelekre sem reagált, egyszerűen elképzelhetetlen volt nekik, hogy "depressziós" lehetek, és mindent a kamaszkor számlájára írtak. Ezért főleg magamnak kellett kimásznom belőle, de ha van mód tényleg menj el párszor szakemberhez! Remélem tudtam segíteni! :D Nagyon sok kitartást!!