Nem szeretem a lábfejeket, él még valaki ilyen problémával? Olyan szinten undorodom tőle, hogy ha túl közel van hozzám akkor elkap a hányinger. A sajátommal nincs bajom, de másét nem tudom elviselni.

Nekem hasonló problémám van, nekem a lábujjakkal van bajom. Egyszerűen undorodok a lábaktól. A sajátommal nekem sincs bajom, máséval annál inkább. Nekem is megvan ez a hányingeres dolog.

Mióta van párom, azóta enyhült picit, de több mint egy éve vagyunk együtt és szerintem még sosem fogtam meg a lábujját.

Na azt el is felejtettem írni, hogy oké hogy a sajátommal nincs bajom, de azt se szeretem ha nézik. És sajnos párom előtt is szégyellős vagyok.

Mos már eljutottam arra szintre, hogy zokni nélkül alszok, de pl. együttlét mindig zokniban van.

Én megbeszéltem vele ezt a problémát, ő elfogadta, nagyon megértő volt, úgyhogy ha arra kerül a sor, akkor már tudja, hogy "zokni az marad" :D

Szerintem két kezemen meg tudom számolni, hányszor látott zokni nélkül. :D

Lehet nektek is a zokni lenne a megoldás, csak a párod esetében. Nem tudom mennyire lenne rá vevő :D

Most ez elég perverzül fog hangzani, de nyáron lehet "gyakorolni" (én szoktam). Az emberek nyitott cipőbe járnak. Messziről lehet nézegetni őket (pl. pályaudvaron) csak hogy szokd a látványt. Talán ez is segít.

(Amiket most fogok írni szintén furán fognak hangozni :D)

Szerintem azért próbáld meg a nézegetést (akár ismerős lábát is) először messziről aztán lehet csökkenteni a távolságot. Utána már tanulmányozhatod is, meg csinálhatod azt hogy pl. egy tollal böködöd barátod lábát, vagy kesztyűbe hozzányúlsz...csak hogy szokd a közelséget :D a végére már akár még hozzá is mersz nyúlni szabad kézzel.

A lényeg az (amit elfelejtettem írni), hogy ne hirtelen történjen. Tehát ne úgy hogy a semmiből az orrod alá dugja valaki a lábát.

Úgy látszik, hogy nálad hányás formájában mutatkozik meg az ijedség, félelem.

Szóval szerintem a lényeg a fokozatosság és mondogasd hangosan (és próbáld elhinni is), hogy én ettől nem félek.

Ez a módszer egy másik fóbiámnál félig meddig már bevált. Írtózom a lárváktól (lisztkukac és társai), de olyan szinten hogy nem csak félek, undorodom, de hányingerem van és sírógörcsöt kapok ha a közelembe kerül. De már elértem azt, hogy ezek már csak akkor jönnek elő ha hirtelen történik. (pl. szétnyitok egy barackot és kinéz valami belőle). Persze még ezen próbálok javítani.