Ez mennyire számít apakomplexusnak?

Hú, ilyen velem is volt, tinikoromban évekig odavoltam egy nálam 19 évvel idősebb férfiért. (Szintén csak plátóilag - szerencsére - de én is a nap 24 órájában róla álmodoztam.)

Igen, ez apakomplexus, valahol olvastam róla. Leginkább azokra a nőkre jellemző, akiknek rossz volt a kapcsolatuk az apjukkal (engem például elhagyott kiskoromban).

Aztán úgy lett vége a dolognak, hogy észrevettem, hogy engem ez a szerelem teljesen lelkibeteggé tett: padlóra került az önbizalmam, depressziós lettem, és szinte teljesen elvesztettem a kapcsolatomat a valós világgal. Így aztán elhatároztam, hogy véget vetek ennek az egésznek. Elkezdtem ismerkedni, beszélgetni más fiúkkal, próbáltam keresni köztük valaki jobban hozzám illőt. Nem ment a dolog egyik napról a másikra, és nem is volt könnyű, de aztán valahogy csak sikerült. :-) Szerintem próbálkozz meg vele te is... Ez a plátói szerelem csak tönkre fog tenni lelkileg. Ne akarj odáig eljutni, ameddig én eljutottam...