Hogyan küzdjem le a lámpalázamat?

Képzeld magad a helyükbe.

Amikor kiáll valaki eléjük, nyilván ránéznek. Hova máshova nézzenek?

Mondjuk ott állsz a táblánál, a tábla és a többi tárgy, ami ott van nem annyira érdekes, mint egy ember. Teljesen természetes, hogy téged néznek, te is ezt tennéd. Ez csak ennyi.

Ahogy ezt most leírtam, talán túl egyszerűnek tűnik a megoldás. El kell jutnod addig, hogy NE KÉPZELJ TÖBBET egy helyzetbe, mint ami benne van. El lehet jutni addig, hogy neked is csak egy ilyen egyszerű, aprócska gondolattá menjen össze az a most még hatalmasnak tűnő érzés, ami miatt egészen leblokkolsz.

Mert az az érzés, ami benned van, az nincs kint a világban, azt a többiek nem látják, csak te vetíted ki a világba.

Olyan, mintha ők is azt éreznék amit te, nem?

És ettől nevetségessé válhatsz, legalábbis azt gondolod.

Először is: még ha át is élnék azt, amit te átélsz, még akkor sem gondolnának nevetségesnek, hiszen ez csak egy egyszerű emberi érzés.

Másrészt még csak nem is élik azt át, amit te.

De hogy csináld, hogy ne képzelj többet a helyzetbe?

Először is vedd észre, hogy amikor egy ilyen helyzet van, akkor a figyelmed elterelődik.

Mondjuk kiállsz a táblához, és arra kellene figyelned, amit mondasz, ehelyett a figyelmed arra a kínos érzésre irányul amit leírtál.

Ez azt jelenti, hogy nem vagy ura teljesen a figyelmednek.

(Az egész emberiség ebben szenved, megsúgom, csak nem mindenkinek így jön ki..)

A következő kérdés, tehát: hogyan tudod a figyelmed feletti uralmat teljesen megszerezni.

Van például egy egyszerű gyakorlat, ami erre irányul:

Választasz egy nem bonyolult tárgyat, mondjuk lehet egy bögre, vagy bármi, lényeg, hogy ne legyen túl összetett.

Leülsz, és elképzeled. Megpróbálod lelki szemeiddel "látni", részleteiben és az egészet magát. Kapcsolhatsz hozzá gondolatokat: hogyan készült, mire való, leírhatod szavakkal az alakját, hogyan kell használni stb. stb.

Egy a fontos, hogy a figyelmed végig a tárgy körül forogjon.

Minél unalmasabb a tárgy, annál jobban edzed a koncentráló képességedet. Ha valami izgalmas témára gondolnál, akkor ugye nem kellene megerőltetned magad. Egy ilyen unalmas tárgynál viszont (éppen mert nem vonzza a figyelmedet) neked kell akaratlagosan odafigyelni.

5-10 perc elég erre a gyakorlatra naponta. A legfontosabb, hogy mindennap csináld.

Nincs benne semmi hókuszpókusz, egyszerű figyelemgyakorlat. Persze megcsinálni nem annyira egyszerű, de lehet benne fejlődni. És így a figyelmed jobban a te kezedben lesz, ha megszokod, hogy rendszeresen megerőltesd.

Nos igen ez kis fáradsággal jár, de valamit valamiért.

Ha majd megérzed, hogy már fejlődtél valamennyit, észreveszed, hogy azokban a helyzetekben, melyektől félsz, már nem terelődik el a figyelmed olyan könnyen.

Persze az érzés eleinte jönni fog ugyanazzal az erővel, de akkor szólj így magadhoz:

"Most nem erre az érzésre akarok figyelni, hanem csak a feladatra. Mindazt a figyelem-mennyiséget, amit most a lámpalázra pazarolok, fordíthatom a feladatra is".

Mármint arra a feladatra, ami miatt éppen ott vagy (felelet, felmérés stb.)

Ja, amúgy a gyakorlatról ebben a könyvben olvastam:

[link]

De bármi más is jó lehet, amivel a koncentrációt tudod növelni.

A sok TV, Internet káros ilyen szempontból szerintem.

Még eszembe jutott valami, ami nagyon fontos.

Ja egyébként én is átmentem azon, amin te szóval azt hiszem, egészen pontosan tudom, hogy miről van szó.

Szóval, ami szerintem még fontos (én legalábbis így tapasztaltam):

Minél kevesebb titkod van, annál jobb!

És kerüld a hazugságot!

Kerüld a hátsó gondolatokat!

Törekedj arra, hogy ne gondolj olyat, ami szerinted nem vállalható a többi ember előtt. Törekedj arra, hogy minden érzésedet ki merd mondani, legyél átlátszó a többi ember számára, ne legyen rejtegetnivalód.

Ugyanis a félénkség abból is eredhet, hogy az ember fél, hogy belelátnak.

A lelepleződéstől való félelemhez lehetne hasonlítani az érzést.

De ha teljesen őszinte az ember, azaz MINDENT ODAAD önként, ami benne van, akkor mitől kellene félnie?

Hiszen nem láthatnak benne semmi olyat, amit szégyellne.

Az, hogy ne legyen titkod, nem azt jelenti, hogy ne legyen magánéleted, nyilván minden embernek van egy saját különbejáratú intim szférája, amihez másoknak semmi köze. Ilyen az élet.

A titok inkább arra vonatkozik, hogy lehetőleg ne legyen olyan gondolatod, tetted, amit később nem vállalnál fel.