Tényleg én vagyok szívtelen és kegyetlen ember?
32 éves nő vagyok. Egész életemben nagyon kevés barátom volt, ez annak köszönhető, hogy nagyon erkölcsös és őszinte vagyok. Ha valami nem tetszik, azonnal kimondom őszintén, kertelés nélkül. Ha valaki olyat tesz, ami nem egyezik az értékítéletemmel, akkor azonnal megszakítom vele a kapcsolatot. Volt olyan barátnőm, akivel azért szakítottam meg a barátságot, mert csalta a párját és azt várta, hogy falazzak neki. Ezzel nem tudtam azonosulni és inkább megszakítottam vele minden kapcsolatot. Ez csak egy példa, de általában a barátokat is úgy próbálom megválogatni, mint a párkapcsolatomat, szigorúan az erkölcsi normáimnak megfelelően. Ebből kifolyólag viszont szinte mindig ugyanaz történik, egy idő után mindenkiről kiderül, hogy csalfa. Ha csalódom valakiben, akkor többé már nem tudok benne megbízni. (Persze nem apró dolgokról beszélek, hanem komoly problémákról.) Egyetlen barátnőm van csupán, aki már 15 éve barátnőmnek mondható. Ugyanez a helyzet a férfiakkal az életemben, három kapcsolatom volt csupán eddig (jelenleg még tart a harmadik), de mindhárom férfi részéről hiányoltam/hiányolom a tartást, a határozottságot és hogy tartsák magukat mindig a maguk normájához. Azt vettem észre, hogy az emberekben hiába van egy elképzelés, hogy mit várnak el másoktól, szinte mindig megalkudnak a végén. Számomra az is óriási csalódás, ha valaki kijelenti, hogy XY-nal soha többet nem beszél és mindennek elmondja, aztán pár nap múlva óriási békülés és utána mintha semmi nem történt volna. Én nem ilyen vagyok, ha valakiről kijelentem, hogy többet nem érdekel, akkor az úgy is van, nem csak kitalálom és utána változtatok a véleményemen. Akit szeretek, azért mindent megteszek, de aki eljátssza a bizalmam, azt törlöm az életemből.
Tegnap azt mondta egy ismerősöm, hogy szívtelen és kegyetlen vagyok és hogy senkit nem tűrök meg magam mellett. Ez nem igaz, rengeteg szeretet és törődés van bennem, amit nem tudok átadni az embereknek, mert folyamatosan csalódnom kell.
Tényleg az én hibám, hogy ennyire szigorú vagyok?
Nem erkölcsös vagy, hanem mindenki felett állónak képzeled magad. Ki vagy te, hogy ítélkezz???
Semmivel sem vagy jobb annál, aki csalfa, csak más a bűnöd.
Elvársz, de üres vagy. Nincs tolerancia, nincs emberség, nem látod az embereket a gyarló mivoltukban, mivel azonnal lépsz.
Megfogod tanulni az életed folyamán az embereknek 3 lehetőséget adni, és csak utána cselekedni. De addig míg erre ráfogsz jönni, keserves leckéid lesznek még.
"rengeteg szeretet és törődés van bennem, amit nem tudok átadni az embereknek, mert folyamatosan csalódnom kell"
Lótuszt van!
Maximum azok iránt, akiket tökéletesnek gondolsz, akik soha sem hibáznak. Természetesen mindig csalódsz, mert tökéletes ember nincs, nyilván te sem vagy az, csak más szemében a szálkát könnyebben meglátod.
Az ilyenre mondják, hogy vaskalapos.
Ha neked így jó, akkor maradj ilyen, ha nem jó, akkor próbálj kicsit megértőbb lenni másokkal.
Nekem túl szigorúnak tűnsz.
Egyrészt a kimondom rögtön kertelés nélkül nem mindegy, hogy milyen formában történik. Én is az őszinteség híve vagyok, de direkt nem szoktam megbántai másokat, ha kényes dologról van szó, akkor figyelek arra, hogy azt a másikkal hogyan beszélem meg. A valami nem tetszik, meg olyan dolog, hogy mindenért nem jó szólni a másiknak, mert az nagyon zavaró lehet. Senki sem tökéletes, biztos neked is vannak hibáid, rosszabb napjaid, és neked sem esne jól, ha rögtön mindenki a fejedhez vágná azt amit éppen gondol.
A másik, hogy rögtön megszakítasz minden kapcsolatot, ha valaki nem úgy cselekszik, ahogy neked az elvárható, vagy erkölcsös, stb. Nekem ez is nagyon durva. Nem kell egyetérteni, nem kell elfogadni, de a barátok azért vannak, hogy támogassák egymást (nem a falazásra gondolok) tanácsot adjanak a másiknak, és itt is felmerül az, a mit írtam az előbb, hogy mindenkinek van hibája, mindenki tesz néha rosszat, emberek vagyunk, nem szentek. Ezt is el kéne fogadni, nem minden fekete-fehér. Az élet nem ilyen egyszerű.
"rengeteg szeretet és törődés van bennem
Semmi nincs benned. Ezek közül egyik sincs.
de, azzal, hogy megszakítod valakivel a kapcsolatot, mert nem úgy él, ahogy te helyesnek tartod, bizony ítéletet mondasz.
Áruld el, miért is kellene bárkinek úgy élni, hogy az neked megfeleljen? Te élj úgy, ahogy akarsz, de senkivel szemben nem lehet elvárásod ugyanez. Eselteg a pároddal szemben, slussz. (kétlem, hogy lesz valaha tartós kapcsolatod, és ne azért, mert az emberek csalfák, hanem mert kicsit a föld felett jársz az erkölcsösségeddel együtt).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!