Mással is előfordul, hogy szerencsétlennek, rossznak érzi magát?
20 éves lány vagyok. A suliban egyszerűen szörnyűnek érzem magam. Nem vagyok olyan csúnya szerintem, de nagyon visszahúzódó vagyok. A körülöttem lévők mind nagyszájúak, magabiztosak, mindig tudnak valami frappáns dolgot mondani ha kell, de én nem. Ha olyan a helyzet egyszerűen megnémulok. Van, hogy a többiek beszélgetnek és ha én szólok bele olyan mintha meg sem hallanák. Ha én tüsszentek akkor senki nem mondja, hogy Egészségedre! viszont ha más tüsszent akkor egy csomóan. Ha megyünk valahova többen, akkor én a többiek után kullogok. (ezek csak példák, hogy milyen szinten nem számítok nekik) Elnézem a lányokat, és mindig azon gondolkozom, hogy milyen jó lenne ha kék lenne a szemem, vagy olyan vékony lennék mint az a lány, vagy úgy tudnám festeni magam, olyan hosszú lenne a hajam stb. Egyszerűen nem kívánkozom az emberek közé...
Ha megnéznek az utcán akkor egy darabig dob az önbizalmamon, de egy idő után az jut eszembe, hogy ha közelebbről látna akkor tuti nem nézne meg...
Ezen az érzésen lehet segíteni?
Ehhez az érzéshez még hozzájön az is, hogy múlt héten dolgozatot írtunk. A körülöttem lévőknek mindegyiküknek 3-4-es lett de az enyém 1-es. Pedig tanultam és ők pedig puskáztak, illetve az egyik lány néhány feladatot rólam másolt le mondván: "ő nem tud semmit"
Áhh, nagyon összejött minden....
Állandó vagy csak átmeneti?
Nekem átmeneti.Jó tanuló vagyok,engem az bosszant leginkább,h nekem küzdeni kell érte,a hülye szőke p*csa meg ingyen kap ötöst.Üvöltözz valakivel,használ.
Én már nem vagyok ilyen.
31/N
De ilyen voltam. Illetve nem egészen, mert rólam is másoltak és a körülöttem lévők mind puskáztak én meg nem, ennek ellenére nekem is mindig meglett a 3-4-5, miből mi.
Már nem akarom, hogy más színű legyen a szemem, hajam, az alakom (pedig nem vagyok tökéletes).
Már nem akarok frappáns dolgokat mondani, mert tudom magamról, hogy ez nem én lennék, éppen ezért mikor közbeszólok és csak úgy mondom a magamét, egy dolog van a fejemben: az én véleményem pont olyan értékes, mint bárki másé, éppen ezért nem cérnahangon nyöszörgöm, hanem szép hangosan elmondom, és ha valaki közbevág, akkor visszaveszem a szót. Meg lehet tanulni és nem kell arrogánssá válni. És van úgy, hogy frappáns vagyok.
És tudom, hogy kik azok, akiknek számítok és nem akarok bárkinek/mindenkinek számítani mert nem akarok már bárkinek/mindenkinek megfelelni.
Onnan indult, hogy végre tudom, hogy mi akarok lenni, és tettem lépéseket és azzá váltam, ami lenni akarok. Választottam egy foglalkozást (második diploma, kifizettem az árát) és most ott ülök, ahova mindig is vágytam.
Azért írtam le, hogy belekapaszkodj, hogy ne add fel. Nem fog örökre így maradni, csak ne mástól várd a megváltást.
én is dettó ez vagyok...és nem tudom mit kéne tenni:(
16/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!