Ezt az elméletet, hogyan lehet cáfolni? (pszichológia)

A legutóbb olvasott könyvemből egy jó példa: Volt egy kislány, akit a túl fiatal, túl felelőtlen anyukája egyedül nevelt, és sokszor otthon hagyott egyedül egész napra, míg ő bulizni ment, pasizni, stb. Amikor előkerült, kedves volt, szerette a kislányt, és dícsérte az önállóságát. A kislány maga előtt is eltitkolta a magányosságát, hisz szerette az anyját. Még önállóbb lett, h kiérdemelje a szeretetet. De a lelke mélyén maradt szomorúság és magány. Jóval később akaratlanul is olyan férfit választott, aki szintén az ő önállóságát értékelte, és egyrészt a munkája miatt sokat utazott, másrészt a konfliktusok elől is elmenekült - se nagy veszekedés, se nagy dédelgetés. És, bár ez hozta őket össze, ez okozott később konfliktust is. A pasinak is volt vm problémája, de az most nem jut eszembe. Aki leírta, egy házasságterapeuta, aki segített nekik tudatosítani a múltat, és hogy egymás múltja miatt a különböző érzékenységi területeket és vágyakat megtanulják kezelni. Ez a fickó szerint mindannyiunknak vannak ilyen problémái, érzékenységi területei.

Van aki szerint ez az elmélet, legtöbb emberre igaz. Rám viszont nem. Hogyan lehet meggyőzni az illetőt, ezen elmélet helytelenségéről.