Sikerül megtalálnod a lelki társadat?

Én 2éve úgy érezteem megtaláltam..bármiről beszéltünk, szinte ugyanaz volt a véleményünk mindenről,és tökéletes volt, úgy éreztem tényleg van aki szeret,és úgyanúgy tekintettünk egymásra...De most nála megváltozott minden, nem az az ember mint eddig.Új suliba ment, és mintha kicserélték volna,már alig volt olyan dolog amiben egyet értettünk,de a legdurvább hogy még be is csapott,és a gyengémet használta fel ellenem.

Úgy tekintek rá, mintha meghalt volna a lelki társam..=(

mind2en 15 éves lányok vagyunk amúgy.

Én azt hittem megtaláltam.

Sok volt a közös dolgo, tudtuk mire gondol a másik...jó volt. Aztán összejöttünk, majdnem 3 év után megcsalt. Addig azt hittem tökéletes minden. Azóta romokban heverek. Még mindig együtt vagyunk, mert túlságosan szeretem, és ő is megbánta ami történt. (Érzelmileg csalt meg...testileg nem)

21/F

Előző vagyok.

Úgy, hogy mellettem másik srácot szeretett, és gyakorlatilag párhuzamosan járt vele. Azonkívül levelezett egy külföldi emberkével is... szerelmes és erotikus levelet.

Az emailokra találta már, mert megéreztem, hogy valami nagy gáz van, aztán kiderült a másik srác is, de vele már szakított addigra, mondván, hogy engem szeret jobban, és ő csak tévedés volt. Persze ezt ízlésesen, minél kevésbé bántóan előadva. A levelezést nem szakította meg, de elmondása szerint az csak kaland volt.

A kapcsolatunk még mindig nem jött rendbe, sokszor kerülget depresszió miatta. Az a baj, hogy ez távkapcsolat, és nagyonnagy szükségem volna rá, de csak hétvégén találkozunk. Igyekszem rendbe szedni magam, a dolgok okát megtaláltuk, és dolgozunk az ügyön. Ennek kapcsán jöttem rá, hogy nagyon szeretem, de nem ő a lelki társam. Magányos vagyok:( Nincs egy haverom se, barátom se, (már interneten sincsenek)... a legtöbb korombelit szánom, kevés az önbizalmam, és eddig is voltam depis, most meg főleg.

Vele szeretnék maradni, mert Ő egy olyan lány, akivel el tudom képzelni az életem, és szeretem is őt... csak megsebzett akaratán kívül.

Nehéz. Bocsi, csak muszáj volt kirinyálnom magam egy kicsit:)

kicsit régi már a topic, de hátha olvasgatja még a kérdező... :)

Én 30/L vagyok, és 15 éves koromban találtam meg a lelki társam. Akkor még azt hittem, hogy csak egy "kedvenc tanár", akivel jól el lehet beszélgetni az iskolában, és iskolán kívül is. Azóta eltelt 15 év, és a kapcsolatunk egyre erősebb lett. Több, mint egy barát, és több, mint bárki, akibe valaha szerelmes voltam.

Föl sem merülhet, hogy szerelmi kapcsolat legyen kettőnk között (Ő 59/L); de a kedvesemnek is el kellett fogadnia, hogy van valaki, aki különleges szerepet tölt be az életemben.

Hetente kétszer-háromszor beszélünk telefonon, és minden hónapban legalább egyszer sort kerítünk egy találkozásra is. Amikor együtt vagyunk, akkor érzem igazából összhangban magam a világgal. És valahogy olyan nem természetes érzés, hogy két külön testben vagyunk... :)