Az baj, ha egyre jobban érzéketlen vagyok?

Valahogy nem érzem a dolgok súlyát, amiknek kellene, és egy ideje már úgy érzem szeretni sem tudnék. Olyan mintha nem is élnék, csak vagyok és kész. Lelkesedni sem tudok semmiért. Viszont ha valami olyan filmet nézek, akkor könnyezek rajta, esetleg visszafogottan, de sírok rajta. Na jó, valószínűleg ez nem jó, de mit csináljak, hogy legalább elkezdjek hasonlítani egy normális emberre? Mármint hogy úgy is érezzem magam, mint egy normális ember, ne adj Isten, kiegyensúlyozott legyek.

Igazából már tököm ki van magammal, asszem ilyen csendes önpusztítást végzek, de le kéne ezzel állnom, és valamiért nagyon nehéz. Nem tudom, milyen lehet leszokni a cigiről, de kb. szerintem ez olyan lehet. Tudom, tudom, csak én tudom a megoldást, bennem van a megoldás, csak én tudok magamnak segíteni, de azért tippeket várok, hátha lesznek. Köszi. Ja, még annyi, hogy kicsivel kontrasztosabb legyen a kép, hogy nem vagyok már tizenéves /bár érzelmileg, meg szellemileg valószínűleg elég alacsonyan lehetek/. Szóval jöhetnek a bevált, nem bevált, közhelyes, nem közhelyes tippek.

/Meg esetleg alvás elősegítésére is jöhetnek mindenféle megoldások./ Tudom, ki is guglizhatnám ezeket a dolgokat, de hátha lesz olyan, amit ott se találnék meg /hogy ennek mennyi lehet az esélye, nem menjünk bele/.