Miért szeretek lelki szemetesláda lenni? Ez jó vagy rossz?

Hátigen, én is lelki szemetesláda voltam évekig, sokszor még mostanság is. Mindig mindenkit meghallgattam, elláttam jótanácsokkal, de ugyan ezt én sosem kaptam meg senkitől sem. És igen, én is folyton szomorú voltam, mert magamra vettem mások problémáit, mindenki a bajaival hozzám rohant, és ez kihatott az életemre. Mára már gyakran csak a dolgok rossz oldalát látom, félek az élettől, egy jó horrort nem tudok megnézni, mert azon is félek, lelkileg sokszor csőd vagyok az ilyen kis beszélgetések után, minden este rémálmaim vannak, és nem tudok rendesen aludni. Nem ajánlom, hogy lelki szemetesláda légy, csak ha te is meg tudod beszélni másokkal a problémáidat. Nem csoda, hogy folyton szomorú vagy, mindenki a problémáival bombáz.

20/L

Én is ilyen vagyok, már általános iskolás korom óta, ma pedig már anyuka vagyok... és azt hiszem, ez így is marad. Én szeretek hallgatni, szeretni "belekalandozni" mások életébe, gondjaiba, örömeibe.. Eleinte én is szomorkás voltam, de mostmár tudok pozitív tanácsokkal segíteni. Én rájöttem nemrég, egyszerűen szeretek lelki szemetesláda lenni...

Férjem minap meg is jegyezte, hogy más, ha gyed-en van, eltűnnek mellőle az emberek.. nekem meg folyton csörög a vonalasom, a mobilom, és jönnek a barátaim ismerőseim. De nekem ez így van jól.