Hogyan tegyem magam túl a bűntudaton, amit az elvesztegetett életem miatt érzek?
Nem úgy éltem eddig az életem, ahogy szerettem volna. Úgymond nem mertem az lenni, aki valójában vagyok. Féltem megélni a vágyaimat és ezért mindenről lemondtam. Itt most az élet átélésére, kiélvezésére gondolok. A szerelemre, bulikra, barátokra, kalandokra, a sok tapasztalatra. Én mindent kihagytam és nem tudom, hogy tehettem ezt magammal. A fiatal éveimet dobtam el és túlságosan bánt ez az egész, a hátrahagyott üresség. Elviselhetetlen bűntudatom van, ráadásul mostanában mindig olyat látok, hallok, olyan helyzetbe kerülök, ami szembesít ezzel. De azt hiszem direkt keresem is ezeket a dolgokat, mintha szándékosan fájdítani akarnám a szívem. És úgy érzem már késő, azt a sok mindent nem lehet bepótolni. Amit most lehetne, azt sem tudom megtenni, mert már túlságosan kikerültem az áramlásból és nem tudom, hogyan lépjek be. Nagyon félek, hogy soha nem leszek már boldog.
25/N
Ez az értelmetlen relativizálási kör. Tudod soha nem lehetsz már olyan boldog, mint amilyen lehettél volna, de bármikor lehetsz még olyan boldog, amilyen talán soha nem leszel és így tovább és így tovább.
Az ember a múltját nem tudja visszakapni, a jövőjét meg nem tudja előrekapni. Az egyetlen, amit kap és ami az övé, az a jelen. Tudom ezt nehéz megértetni saját magunkkal, de valahogyan meg kell. Nekem is ez volt a problémám, ami neked, de addig gyömöszöltem az imént említett gondolatot magamba, amíg végül bevésődött az agyamba.
Azzal kell kezdened valamit, amid most van. Sem a múlt , sem a jövő nem számít ilyen szempontból. Nem vagy az idő teljes ura, csak a jelené. Ha viszont ezt jól csinálod, akkor az felülírja a múltat is és a jövőt is :).
EZ olyan mintha a "25-ös" csapdája lenne mert én is így érzem sajnos.
25/L. Engem is érdekelni fognak a válaszok.
Utolsónak írom, hogy a gyerekeid ugyan úgy fognak szeretni, sőt talán jobban is, ha egy kicsit távol vagy! Már olyan szinten fejlett a technológia, hogy ha nem vagy ott testben, akármikor elérhetnek és te is elérheted őket. Egyszerűen csak intelligens módjára kell elválni.
Én a szüleimet sem értem, hogy ott van előttük jó esetben (és miért ne lenne jó?! ) még a fél életük! 40-45 évesek és egyszerűen olyan szinten beletompultak a silány életükbe, hogy még én se hiszem el. Egyszerűen képtelenek változtatni, és egymást marcangolják, miközben szeretik egymást.
Elképzelni se tudom, hogy mi lenne ha nem szeretnék. Szerinted a gyerekeid nem veszik észre a mű kapcsolatotokat??
Szerinted nem lennének boldogabbak, mondjuk 10 év múlva, amikor részt vehetnek a 2. esküvődön, ahol egy olyan nő oldalán állsz akit szeretsz és boldog vagy mellette.
Határozottan bele fogtok mindketten betegedni ebbe az életbe!
Minden nap egy új esély! És evvel a házassággal nem csak magadat, hanem rajtad kívül még minimum 1 embert teszel tönkre lelkileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!