Miért nem tudok optimista lenni a párkapcsolataimban?

Alapvetően úgy gondolom optimista nő vagyok. Ha valamit nem tudok ma megcsinálni, nem baj, majd megcsinálom holnap. Ha nem vettek fel valahová attól még ugyanúgy küldöm az önéletrajzokat, ugyanúgy tanulok új dolgokat. Most például elkezdtem egy új nyelvet tanulni. Ha nem sikerül elsőre levizsgáznom, na és majd másodszorra (vagy ötödszörre mert arra is volt példa) sikerül.

De a párkapcsolataimban ezt nem tudom alkalmazni. Ha két napig nem találkozom vele, akkor hiába mondogatom magamnak, hogy majd holnap találkozunk, még én sem hiszem el, és úgy fogom fel, hogy megint elvesztegettünk két napot az együtt töltött időből. És hogy azt a két napot soha nem fogjuk visszakapni. Próbálom magamra erőszakolni az optimizmust, de ez csak 1-2 napig működik, utána megint visszaesek.

Hogy tudnám a könnyedséget valahogy átvinni a párkapcsolatokba is, hogy tovább tartson, mint 1-2 nap?