Miért érzem semminek magam, ha nincs fiúm?

Van egy párkapcsolatom, de folyamatosan azt érzem, hogyha ez a srác nem lenne, akkor már értelmetlenné válna az életem.

Olyan különös állapot ez, mert úgy érzem, nem szeret teljes szívével, éppen ezért egyszer már megpróbáltam elhagyni, viszont akkor, amikor kilépett az ajtón, már sírásban törtem ki, és már nem akartam, hogy elmenjen. Ő is úgy zokogott, hogy fiút úgy még nem láttam sírni, mégis számomra az egész kapcsolat ilyen se vele-se nélküle állapot. Hogyan változtassak ezen? Kérlek, segítsetek!

21/L