Aki kiáll amellett, hogy megéri önmagunk lenni, miért gondolja?
Ha önmagam vagyok, vagy "idegesítő" vagy, vagy csupán "furcsa".
Meg akarnak változtatni, nem értenek meg, elemeznek és mindenre megjegyzésük van.
Sokakkal nincs egyszerűen közös témám, vagy a meglátásaink nem közösek.
Egy tipikus elvont ember vagyok, akivel kevesen tudnak igazán szóba elegyedni és kevesekkel tud barát lenni, akkor is az átlagnál több a konfliktus.
Mostmár fent vagyok társkeresőn, már önmagában ehhez is az kell történjen, hogy az ember ne kelljen senkinek... És kb. heti egyszer, max kétszer írnak rám a fiúk csak.
Évek óta reménykedem, hogy találok valakit - és lehetőleg inkább fiút -, aki hasonló módon elvont, és elfogad. Tök mindegy, miért vagyok ilyen, tök mindegy, mi lesz az oka, ő így szeret...
Jobb azoknak, akik helyeselnek arra, amit a tömeg mond, akiket az érdekel, amit a tömeg mond, akiknek a nézeteik csak nüansznyival térnek el.
Még akkor is, ha fel kell adniuk érte önmagukat.
válasza:Hogy miért? Mert ki valósítson meg engem minden téren ha nem én.
A panaszaid, problémáid meg 1-2 éven belül, mikor már nem jársz középiskolába, meg fognak szűnni, onnantól hogy fölbomlik a kis osztályközösség, senkit se érdekelnek a többiek.
Nem vagyok középiskolás xD
És semmilyen közösségbe nem tudtam rendesen beilleszkedni, mindenütt ott van/volt, hogy csodálkoznak rajtam, néha kikészülünk egymástól, néhányan nem bírnak.
válasza:Akkor bocsesz, a kérdésből teljesen az jött le hogy van egy osztály, meg bandák, meg ilyesmi, és egyik se fogad be.
Ugyanis én is így voltam, annyival meg volt még nehezítve a dolgom hogy én féltem is a többiektől, ezért kutyaként próbáltam hozzájuk idomulni, lesni minden moccanásukat és a falka legalárendeltebb tagjaként farokcsóválva követni őket, csak annyit beleugatva ami épp "jó".
Hát nem jött be.
Aztán vége lett a középiskolának és mindezek a "problémák" elmúltak, egyetemen már lesz*rják egymást az emberek, de ez a kevesebb együtt töltött időből fakad.
Aztán rájöttem hogy magányos játékos vagyok és így kell előrejutnom, a többi csacskaság. (Nagyon a párkapcsolat témára hegyezted ki te és a másik válaszoló is, remélem csak azért mert lányok vagytok. Nekem régóta nincs nehézségem az ellenkező nemmel, mindig van barátnőm különös erőfeszítések nélkül.)
De ha már itt tartunk, engem tényleg érdekel, megkérdezhetem hány éves vagy?
Én így sem vagyok boldog.
Ráadásul nem tudom, igazán önmagam vagyok-e, így jó-e nekem valóban. De "legalább" nehéz beilleszkednem.
Ha idomulnék és biztosan tudnám, hogy nem vagyok önmagam, akkor legalább beilleszkednék.
Egyetemen az fura jelenség, hogy sok csoporttársam jobban akarja tudni, én mit érzek, én miért érzem, nekem mi lenne a jó, mint ahogy saját magamat ismerem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!