Hogyan lehetnék az, aki lenni akarok, de úgy, hogy közbe ne veszítsem el önmagam teljesen, fogalmam nincs mi van?

18 éves lány vagyok. Szinte minden napom ugyanúgy telik, felkelek, iskolában vagyok, hazajövök, ebédelek, alszok, tanulok, elcseszem az időt gépezéssel, ritkábban tévézéssel, nézek 1-2 részt az aktuális sorozatomból és ennyi. Vannak barátaim, néhanapján elmegyünk kávézóba, és ilyen-olyan helyekre, de én pl. diszkóba egyáltalán nem vágyom. Hétvégente is vasárnap tanulok és takarítok meg hasonlók, egyedül szombaton csinálok valami szórakoztató dolgot, ugyanis vásárolok-nézelődök (egyedül), és sétálok. Péntek vagy szombat esténként pedig ellátogatok nagymamámhoz. Nincs párom, szerintem nem is lesz, mert hát, kicsit furcsa vagyok. Nem igazán szólok 'idegen' emberekhez, persze a barátaimmal sokat beszélgetek, de másokkal egyáltalán nem tudok, leblokkol az agyam, és csak ülök némán, vagy 1-2 szót mondok, jobb esetben. Szóval nem vagyok egy nagy barátkozós, társasági típus. Nem is vágyok egyébként arra, hogy a világ közepe legyek. Hanem van egy csomó célom/tervem, de ezek olyan kategóriák, hogy számomra megvalósíthatatlanok, vagyis még csak elkezdeni sem tudom őket.

1, angol középfokú nyelvvizsga és középszintű érettségi: egyedül szeretnék javarészt felkészülni rá, de szinte egy szót se tanulok angolból, pedig jó az alaptudásom, de a tanárunk elég minimális szinten oktat. Szóval a szókincsem egyre romlik, és a kiejtésem sem a legjobb, de a nyelvtan az legalább nem kopik el, és a hallgatásos feladatokat is sorra jól megtudom csinálni.

Egyébként nem vagyok lusta ember, mindig mindent a lehető leghamarabb elvégzek, de mondom, ilyen téren, egy semmi vagyok.

2, szinkronszínészetet kipróbálni: egy csomóan mondták már, hogy milyen jó a hangom, és hogy ki kéne próbálnom magam ezen a területen is. De fogalmam sincs, hogy kezdhetném el..

3, sportolni valamit: táncolni és lovagolni. Szerencsére nem vagyok dagadt, sem sovány, normális alkatom van, viszont akkor is nagyon szeretnék csinálni valamit. A Dirty Dancing 2-ben a főtánc iszonyatosan tetszik, egyszer mindenképpen szeretnék úgy táncolni, ahogyan az a lány. Lovagolni pedig régebben jártam, manapság meg ugye nem.

4, állatmenhelyen segíteni: nagyon szeretem az állatokat, és nekem sajnos egy sincs, vagyis volt két macskám, csak a szomszédasszony (szerintünk) megölte őket, mert folyton panaszkodott rájuk. De egyedül oda elmenni, még csak eszembe sem jut!

5, kitalálni, mi leszek, ha nagy leszek: annyi minden érdekel, szeretem a történelmet, matematikát, biológiát, természetföldrajzot, kis részben a fizikát is. Nagyon szívesen lennék orvos, de egyszerűen képtelen vagyok egy emberbe akár egy tűt beleszúrni, és a kémiatudásomon is van mit csiszolni. Az építészet is érdekelt, de azt régóta elvetettem, pedig egyébként elég jól rajzolok, bár elég gyakran teszem. A különböző mérnöki szakmák is foglalkoztatnak, meg az élelmiszermérnök, és ehhez hasonló szakok is, de egyszerűen fogalmam sincs.

Nagyon bátortalan lány vagyok. Nem is tudom mi okból vagyok ilyen zárkózott, nem is tudom milyen típus. Régen például senkinek sem köszöntem, ma már persze ez nincs így (a macskagyilkos szomszédnénit leszámítva). És a házból is képtelen voltam egyedül kimenni, hacsak nem iskolába kellett mennem, de ma már simán elmegyek egyedül erre-arra, vásárolni, akármi. Nem foglalkoztatnak mások véleménye, hogyha negatív jellegű. Nem szeretek más embereket kigúnyolni, szerintem ennek semmi értelme sincs (vagy mert 5-6 éve engem is folyamatosan csúfoltak). Nem szeretem ha negatívak velem az emberek, én sem vagyok mással az, viszont ha nem úgy bánnak velem, akkor én sem hozom a rendes formámat.

Egyébként pedig annyira kitartó, és szorgos tudok lenni, tanulást illetően. Persze, ha a kiemelt tárgyaimról van szó, akkor az 5-ért mindig megküzdök.

A jövőmön is gondolkozok (elég ritkán). Egy jó kis munkahelyt szeretnék, amit nem utálok, hanem örömmel dolgozok. Szeretnék egy szép nagy lakást, nagy, virágos erkéllyel, külön gardróbszobával, és valamelyik szobának egy fala tele lenne könyvekkel. Viszont azt sohasem tudom elképzelni, hogy párom legyen, eltudom persze, de úgy komolyan, nekem.. Gyerekeim pedig pláne nem, nem vagyok oda a gyerekekért.