Szinte belebolondulok a megfelelési kényszerembe, van megoldás?

Mindenki felé (saját magam felé főleg) iszonyatos erejű megfelelési kényszer van bennem. A legjobbat akarom kihozni mindenből, és ha nem sikerül, akkor napokig rossz kedvem van, de persze nem látszik, mert igyekszem vidámnak mutatni magam. Ha például a barátom és a családja mondják, hogy menjek nyugodtan, akkor általában 25x megkérdezem, hogy ugye biztos, hogy nem zavarok? Ha pedig náluk vagyok mindent igyekszem úgy csinálni hogy úgy tűnjön, mintha ott sem lennék. (általában csak a táskám, a cipőm, és a kabátom utal arra, hogy ott vagyok, de legtöbbször csinálok valami közös programot) Enni sem tudok náluk. Egyszerűen nem megy le a falat a torkomon, akkor sem, ha már szédülök az éhségtől. Nem akarom, hogy azt mondják, kieszem őket a vagyonukból. Most úgy alakult, hogy az elmúlt 4 hétvégén én mentem, meg most is nekem kell(ene), de félek, hogy ez már túlzás, és úgy fogják érezni, hogy túl sokat vagyok ott. Ráadásul jövő héten is nekem kell mennem, mert egy tanfolyamot végzek éppen, és tőlük szoktam órára menni.(minden 2. héten) Mit tegyek, hogy ne érezzem magam feleslegesnek? Itthon is mindent próbálok úgy csinálni, hogy anyámnak se legyek zavaró tényező, és ha barátoknál vagyok például, akkor kajával, innivalóval felpakolva megyek oda, hogy semmit ne kelljen elfogadnom, sőt, még a vendéglátóimnak is viszek valami apróságot, amit szeretnek. Mit tegyek? Már néha a sírás kerülget, annyira feleslegesnek érzem magam mindenhol, de amúgy meg az emberek úgy látom, szívesen fogadnak.

19L