Hogy lehetnék bátrabb a színpadon?

hasonló helyzetben vagyok, bár én jó ideje már "csak" zenészként szerepelek. nálam általában kevéske alkohol segít, de ezt nem akarom javasolni senkinek:) egyébként meg azt vettem észre, hogyha "ahogy esik úgy puffan" alapon állok hozzá, és nem érdekel mi sül ki belőle, sokkal többet tudok kihozni magamból, mintha folyton csak az járna a fejemben, mit szólnak majd, hogyan fogadnak. már jó ideje így gondolkodom, ha rosszul sül el, mosolygunk rajta egy jót, legközelebb jobb lesz. gondolj arra, hogy éppen az jön le furán, ha gátlásokkal játszol, nem tudsz felszabadulni. teljesen mesterkéltté teszi az egészet. teljesen éld bele magad a szerepedbe, te az vagy akit játszol, azt érzed amit ő érez. lehetőleg ne vegyél tudomást a külső környezetről, nem színpadon vagy, hanem ott, ahol a szereped játszódik. neked akkor ott az a való élet. egy szó, mint száz, egyszerűen meséld be magadnak hogy te az vagy akit játszol, és viselkedj aszerint. nem könnyű dolog, és adottság kell hozzá, de gyakorlással ez is fejleszthető, mint minden más.

Először is, jól kell tudni a szerepet. Az alkohol kis mértékben jó lehet, de árthat is. Pl. elfelejted a szöveget, vagy tévesztesz. Színpadra lépés előtt jót tesz, ha öt nyolc nagy, tüdőrepesztő jógalégzést veszel. Nem a közönségre figyelj eleinte elsősorban hanem arra, hogy TE vagy az a figura, akit meg akarsz jeleníteni. Tudd, hogy a közönség nem tudja, hogy te izgulsz, azt hiszi, veled semmi baj, felelj meg ennek. Már a színpadra lépés előtt legalább fél órával légy "Hamlet" ha az a szereped. Hozzám már olyankor egy "civil" mondatot nem lehet intézni. Vígasztald magad azzal, hogy te csak egy kezdő vagy, úgy sem bukhatsz nagyot. Végül, ha mindez nem segít, vígasztaljon, hogy a legnagyobbak is izgulnak, sőt ők jobban, mert nagyot tudnak bukni. P.s.: Ha feljutottál a színpadra, az a tiéd, élj a varázslatos érzéssel; ha a közönséget is megfogtad már nyerő vagy és úgy kell levakarni a deszkáról.