Ha olyan méreteket ölt az önbizalomhiányom, hogy megkeseredett az életem, mit tegyek?

Nem kitalálom. Komolyan mondom, nem bírom már tovább. Azt szokták rám mondani, hogy szép lány vagyok (olyanok is, akik nem is tudják, hogy önbizalomhiányban szenvedek), mégsem bírok magammal. Nem merek ismerkedni, nem merek szinte senkihez sem szólni. A fiúkban egyáltalán nem bízom, mert szinte mindenkit jó pasinak gondolok magam mellé, aki közeledik felém, és azt gondolom, hogy úgy is csak megcsalna. A párkapcsolataim alatt valósággal megőrültem, mivel akármilyen lánnyal szóba állt a barátom/barátaim, egyből azt gondoltam, jobbnak tartja/tartják a lányt, mint engem. S mindezt nem osztottam meg velük, magamban emésztődtem. Szörnyű minden napomat így élni. Minden szép lányról azt gondolom, hogy engem néznek, és sajnálnak, hogy én hogy nézek ki. Hogy milyen szerencsétlen vagyok. Az iskolában, a helyi járaton. Érdemes ezzel pszichológushoz mennem? Vagy teljesen reménytelen, és próbáljak meg inkább mondjuk idősekkel vagy gyerekekkel foglalkozni, és hagyjam a társasági és magánéletem? 21/L